Kezdőlap

Hidegfront szupercellákkal 2016. július 12-én és 13-án (II. felvonás)

2016. július 13-ára virradóan az előző napi szupercella és zivatarok után már átvonult felettünk a hidegfront talaj közeli része,
így északira fordult, és délelőtt kissé meg is élénkült a szél. A magasban azonban még délnyugati maradt az áramlás, és ott
a légkör is labilis volt. Ennek jeléül már reggel egy szupercella fejlődött ki Karintiában, mely egészen a magyar határig erős
maradt. Akkor azonban kilépett az Alpok szélárnyékából, és a Vas megyében fújó mérsékelt-élénk szél megpecsételte a sorsát.
10 óra körül Egyházasrádóctól északra elvonulva azonban még látszott, hogy középszinten tartozott hozzá mezociklon (sötét felhőalap
az előtérben), és a középszintű labilitásnak köszönhetően még ekkor is nőttek bele az újabb és újabb gomolytornyok (1-3. kép).
A cella Szombathelyt is érintette, nemsokára azonban feloszlott.

Ezt követően délutánig nagyrészt napos idő alakult ki. A front pedig fokozatosan visszahullámzott, így délutánra jelentősen
legyengült és északkeletire fordult a szél, a hőmérséklet pedig elérte a 27 fokot. Délután Szlovéniában jelentős zivatarképződés
indult meg, és több zivatargóc is szupercellává fejlődött. Ezek közül kettő felénk közeledett, de az első végül legyengült Szentgotthárd
térségében. A második azonban ezzel szemben inkább megerősödött, ahogy elérte a határvidéket. Sőt, még egy szupercella is
keletkezett mellette, melyet tőlünk is meg lehetett figyelni, ahogy közeledtek (4. kép, az eredeti szupercella látszik az előtérben,
melynek lelógó falfelhője a jobb oldali kiálló bokor mellett van, míg a második, hátrébb - délebbre - lévő szupercella falfelhője
a bal oldali fa mögött). Ahogy közeledett a rendszer, a délebbi szupercella egyre inkább takarásba került, míg a másik elképesztően
csavarodott struktúrát öltött (5-6. kép), és a falfelhője is egyre szebb lett (7. kép). Mire közelebb ért a szupercella, már teljesen
klasszikus megjelenésű lett, lencseszerű feláramlási alappal, jól fejlett falfelhővel, és a jobb oldalán még egy beáramlási sáv
(úgynevezett hódfarok) is kialakult (8. kép). Végül a magja tőlünk délre vonult el, minket az északi széle érintett, rövid, közepes
záporesővel. A cellát mindvégig aktív villámtevékenység kísérte, sok lecsapó villámmal. Eközben délebbre, Zala megyében egy
jóval erősebb szupercella is átlépte a határt, mely bár tőlünk messze, Zalaegerszeg térségében vonult el, így is több dörgést lehetett
belőle hallani. Az északi oldalán pedig kisebb beágyazott zivatargócok is előfordultak, melyek közül az egyik minket is érintett.
Ennek szintén szupercellás jellege volt, bár nem olyan határozottan, és viszonylag rövid ideig (9-11. kép). A szupercellából és ebből
a gócból összesen 3 mm csapadék hullott.

Ezt követően sem nyugodott meg azonban a légkör. Szlovéniában újabb zivatarok fejlődtek ki, melyek közül egy szupercella 8 óra körül
ismét elérte az országot délnyugat felől. Mivel nem volt előtte takarófelhőzet, Egyházasrádócról kitűnően megfigyelhető volt a struktúrája,
melyet hosszan elnyúló szárnyfelhő-tornyok alkottak, illetve a mezociklon is látható volt, mely alatt alacsonyabb szintű "tányéros" felhőzet
látszott (12-13. kép). Amint a szupercella közelebb ért, már kissé gyengülni kezdett, és szervezetlenebbé vált a struktúrája is, de a legalsó
felhőtányér mindvégig megmaradt előtte, a mezociklon alatt (14-15. kép). Viszonylag kis mérete ellenére ezt a zivatart is viszonylag
gyakori villámtevékenység kísérte, szinte csak lecsapó villámok révén (16. kép). Végül ennek a szupercellának is csak az északi része
érintette a falut, néhány mm csapadékot okozva. Mögötte este 11 óra körül ismét előfordult zivatar, de már csak ritka dörgésekkel.
Éjjel azonban egy kiterjedtebb zivatarzóna érkezett, melyet ugyan szintén nem kísért jelentős villámaktivitás, ellenben igen jelentős
csapadékot okozott. Így a napi csapadékösszeg 45 mm lett.