Június elején egy ciklonális mező fejlődött ki Mexikótól délre, mely északkelet felé mozogva kezdetben lassan szerveződött. 6-án viszont rövid idő alatt szervezett zivatarokat alakított ki, miközben az örvénylése is határozott lett, így trópusi depresszió besorolást kapott a ciklon. A part közelsége és a viszonylag kedvezőtlen légköri feltételek hatására azonban nem tudott erősödni, 6-án délutántól 7-én estig végig 55 km/h volt benne a legerősebb szél, míg a központjában 1006 hPa a légnyomás. Végül a szárazföldet megközelítve 7-én késő este feloszlott a ciklon.

A korábbi inaktivitást követően júliusban igen aktív folytatás következett, egy ciklonsorozattal. Ennek első példánya egy kisebb ciklonális mezőből alakult ki július 2-ára virradó éjszaka. Az ekkor trópusi depresszió besorolást kapott rendszer északnyugat felé haladva csak rövid ideig volt kedvező feltételek hatása alatt, így 3-án el is érte legnagyobb intenzitását közepes trópusi viharként, 85 km/h-s szélsebességgel és 1002 hPa-os központi légnyomással. Az Agatha névre keresztelt ciklon ezt követően a hidegebb tenger felett már fokozatosan vesztett erejéből, majd 5-én a hozzá kapcsolódó zivatarok teljes megszűnésével poszttrópusi ciklon lett.

Július elején Mexikótól délre egy másik, nagyobb ciklonális mező is fejlődésnek indult, mely Agatha-tól délkeletre 2-án este lett trópusi depresszió, és szintén nyugat-északnyugat felé haladt. A kedvező körülményeknek és a meleg víznek köszönhetően a ciklon 6 óra múlva már trópusi viharrá erősödött, így megkapta a Blas nevet. A továbbiakban pedig tovább növelte erejét, így 4-én már hurrikán lett. Legnagyobb erősségét 6-án érte el 4-es kategóriájúként, 220 km/h-s szélerősséggel és 947 hPa-os központi légnyomással, miközben egy határozott szemet is kialakított. A következőkben azonban Blas is elérte a hidegebb vizeket, így fokozatosan gyengülni kezdett. Ennek ellenére egészen 9-éig hurrikán maradt, utána viszont 1 nap alatt trópusi depresszióvá gyengült, majd 10-én a nap végére poszttrópusi ciklon lett.

A következő ciklon rögtön Blas mögött érkezett, és nagyrészt ugyanazon az útvonalon is haladt, ami meghatározta a végkimenetelét. A Blas által lehűtött víz ugyanis lassította az erősödését. Ez már abban is megmutatkozott, hogy a rendszer 6-án lett trópusi depresszió, de csak 8-án erősödött trópusi viharrá Celia néven. Celia a következőkben is mérsékelt gyorsasággal erősödött, így 10-én sikerült elérnie a hurrikán erősséget, másnap pedig 2-es kategóriájú lett. Ekkorra egy nagy, nem teljesen zárt szemet alakított ki. Legnagyobb erőssége idején 155 km/h volt benne a szélerősség 972 hPa-os központi légnyomással, mely állapotát egészen 12-éig fenntartotta. Az egyre hidegebb víz fölé érve azonban Celia 13-án visszagyengült trópusi viharrá, majd 15-én este poszttrópusi ciklon lett. Így viszont még több napig fennmaradt, időnként szervezetlen, de viszonylag erős zivatarképződést produkálva.

Celia mögött kissé északabbra fejlődött ki az újabb ciklon, mely a későbbiekben nyugatias irányba haladt. Így csak átmenetileg érintette az előző ciklonok által lehűtött vizet, illetve nem jutott annyira északra sem, hogy az ottani hűvös víz jelentős hatással legyen rá. A ciklon 11-én lett trópusi depresszió, majd másnap Darby néven trópusi vihar. Darby viszonylag gyorsan erősödött, így 13-án már hurrikánná nőtte ki magát. Legnagyobb erősségét 16-án érte el, amint egy kicsi, határozott szemet kialakítva 3-as kategóriájú lett, 195 km/h-s szélerősséggel és 958 hPa-os központi légnyomással. Ezt követően hűvösebb víz fölé érve Darby lassanként legyengült, és 20-án már csak közepes trópusi vihar volt. Másnap azonban a kissé melegebb víz felett némileg visszaerősödött. Végül 23-án ismét közepes trópusi viharrá gyengülve a ciklon partot ért Hawaii legkeletebbi szigetén, majd a nyugati szigeteket is érintve 25-én feloszlott.

A következő ciklon július 15-én formálódott Mexikótól délnyugatra, és a korábbiak útvonalán haladt nyugat-északnyugat felé. 16-ára virradóan már trópusi vihar lett, így megkapta az Estelle nevet. Ugyanakkor csak lassan növelte erejét, és a zivatarok sem lettek igazán szervezettek a központja körül, nagyobb, de különálló tömbökként voltak jelen. Emiatt, bár Estelle 17-én és 20-án is megközelítette az 1-es kategóriájú hurrikán erősség alsó határát, végül éppen megmaradt az alatt erős trópusi viharként. A legnagyobb szélerősség mindkét alkalommal 110 km/h volt benne, míg a központjában 990 hPa-ig csökkent a légnyomás. 21-én aztán hidegebb víz fölé érve gyengülni kezdett a ciklon, majd a nap végére poszttrópusi lett.

Július 21-én egyszerre két ciklon is útnak indult egymás mellett, északnyugat felé. A keletebbi, Mexikóhoz viszonylag közel elhelyezkedő a besorolásakor rögtön trópusi vihar lett, és 23-án már erős trópusi viharrá nőtte ki magát. A Frank névre keresztelt ciklon ezután azonban stagnálásba kezdett, mely egészen 26-áig tartott, igaz, eközben 24-én megközelítette az 1-es kategóriájú hurrikán erősséget. Ez utóbbit 26-án aztán sikerült is elérnie Frank-nak, noha ekkor már megközelítette a hűvös vizeket, így csak kis mértékben tudott még erősödni. 27-ére virradóan tetőzött 140 km/h-s szélsebességgel és 979 hPa-os központi légnyomással. Ezt követően a ciklont gyorsan gyengülni kezdett, és 28-án poszttrópusi lett.

A másik, délnyugatabbra elhelyezkedő ciklon 21-én még csak trópusi depresszió besorolást kapott. Másnap azonban ez a rendszer is trópusi viharrá fejlődött, és ezzel megkapta a nevét. Georgette melegebb víz felett helyezkedett el, és 23-ától a légköri feltételek is kedvezőek voltak, így akkor gyors erősödésbe kezdett. 24-ére virradóan már 1-es kategóriájú hurrikán lett, majd 25-ére virradóan rövid időre elérte a 4-es kategóriát is 215 km/h-s szélerősséggel, miközben a központjában 952 hPa-ig süllyedt a légnyomás. A viszonylag kis méretű hurrikán ekkorra nagyon kompakt, szervezett struktúrát alakult ki, határozott szemmel. Másnap viszont Georgette elérte a hidegebb vizeket, így hamar vesztett erejéből. 26-án délután már vissza is sorolták trópusi viharrá, majd másnap poszttrópusi ciklon lett.

Július utolsó napjaiban újabb ciklonális mező indult fejlődésnek, de ez csak több nap elteltével, július 31-én alakult trópusi depresszióvá. A rendszer augusztus 1-jén trópusi vihar lett, de északnyugat felé haladva hamar megközelítette a hidegebb vizet, és a légköri feltételek sem voltak kedvezőek, így csak kis mértékben tudott tovább erősödni. A Howard névre keresztelt ciklon 2-án érte el legnagyobb erősségét közepes trópusi viharként, 95 km/h-s szélsebességgel és 998 hPa-os központi légnyomással. Ezt követően megkezdődött a gyengülése, majd 3-án már poszttrópusi ciklon lett.

Az aktív időszak utolsó ciklonja augusztus 2-án alakult ki, trópusi depresszióként. A rendszer 3-án trópusi viharrá erősödött, így megkapta az Ivette nevet. Ivette számára azonban nem voltak kedvezőek a légköri feltételek, így csak lassan tudta növelni erejét, és Howard-hoz hasonlóan szintén közepes trópusi viharként érte el legnagyobb erősségét 5-én. A szélerősség ekkor 95 km/h volt benne, míg a központjában 1000 hPa-ig csökkent a légnyomás. A következőkben már hidegebb víz fölé ért Ivette, így hamar elveszette erejét. 8-án visszafokozták trópusi depresszióvá, majd nem sokkal később poszttrópusi ciklonná alakult.

A következő ciklon kissé kilógott a sorból, mivel az Atlanti-óceánon kialakult, majd Mexikón keresztülhaladó Earl hurrikán maradványaiból jött létre. A hátramaradt kiterjedt zivatarrendszer augusztus 7-én már szervezett örvénylésbe kezdett Mexikó csendes-óceáni partvidékén, így északnyugat felé haladva előbb trópusi depresszió, majd trópusi vihar besorolást kapott. A Javier névre keresztelt ciklon meleg vizek felett haladt, így viszonylag gyorsan erősödött. Nem töltött azonban sok időt a partoktól távol, így másnap el is érte legnagyobb intenzitását. Ekkor 100 km/h-s szélerősséget és 997 hPa-os központi légnyomást mértek benne. Ezután Javier a Kaliforniai-félsziget érintve folytatva útját gyorsan legyengült, és 9-én fel is oszlott.

Augusztus közepén újabb ciklonális mező formálódott Mexikótól messze délnyugatra, mely északnyugat felé haladva lassanként egyre szervezettebb lett. Ennek nyomán 18-án trópusi depresszió, majd másnap Kay néven trópusi vihar besorolást kapott. Kay a nem túl kedvező légköri feltételek miatt a következő napokban csak lassan tudta növelni erejét, míg végül 21-én el nem érte legnagyobb erősségét. Akkor 85 km/h volt benne szélsebesség 1000 hPa-os központi légnyomással. Ezt követően a hidegebb víz fölé érve fokozatosan legyengült a ciklon, majd 23-án fel is oszlott.

Kay-t követően két újabb rendszer indult fejlődésnek. A keletebbi Mexikótól délnyugatra fejlődött ki, és augusztus 24-én kapta meg a trópusi depresszió, majd másnap a trópusi vihar besorolást. A Lester névre keresztelt ciklon nyugatias irányba haladva 27-én hurrikán lett, majd ezt követően egészen szeptember 4-éig az is maradt, gyakran jól fejlett szemet produkálva. Legnagyobb erősségét 31-ére virradóan érte el 4-es kategóriájúként, 230 km/h-s szélsebességgel és 944 hPa-os légnyomással. Végül 4-én Hawaii-tól északra elhaladva Lester visszagyengült trópusi viharrá, de észak felé kanyarodva még egészen 7-éig fennmaradt. Akkor azonban a hidegebb vizeket elértve poszttrópusi ciklon lett.

A másik rendszer Lester-től nyugatra alakult ki, és haladt előtte nyugat felé. Ez a ciklon augusztus 26-án lett trópusi depresszió, majd még aznap este trópusi viharrá erősödött, és ezáltal megkapta a Madeline nevet. A ciklon fokozatosan erősödve 28-ára virradóan közepes trópusi vihar lett 95 km/h-s szélsebességgel és 1000 hPa-os központi légnyomással. Ezután átjutott az óceán középső régiójába, ahol folytatta erősödését. 29-én hurrikán lett, 30-ára virradóan pedig határozott szemet fejlesztve rövid időre elérte a 4-es kategóriát is, 215 km/h-s szélsebességgel és 950 hPa-os központi légnyomással. Másnap azonban a megnövekvő szélnyírás miatt gyorsan vesztett erejéből, és Hawaii legkeletebbi szigetét végül már csak trópusi viharként közelítette meg. Ezután kicsit délebbre helyeződve, fokozatosan gyengülve még szeptember 2-áig fennmaradt, majd végül feloszlott.
*A ciklon a Csendes-óceán középső régiójában érte el legnagyobb erősségét.

Augusztus legvégén még egy ciklon is fejlődésnek indult Mexikó mellett. A rendszer viszont már szeptember 4-én lett csak trópusi depresszió, majd gyors erősödésének köszönhetően nem sokkal később trópusi viharrá nőtte ki magát. A Newton névre keresztelt ciklon Mexikó partvidékének közelében haladva 6-ára virradóan hurrikán lett, és a Kaliforniai-félszigeten történő kora reggeli partot érése előtt erős 1-es kategóriájúként, 150 km/h-s szélsebességgel és 977 hPa-os központi légnyomással érte el legnagyobb intenzitását. A félsziget déli részén végighaladva a Kaliforniai-öböl közeli, meleg vizének hatására Newton eleinte csak lassan vesztett erejéből, de Mexikó központi részén partot érve hamar trópusi viharrá, majd depresszióvá gyengült, végül 7-én fel is oszlott.

Nem kellett sokat várni az újabb ciklonra, hiszen Newton után egy újabb rendszer indult fejlődésnek, ezúttal már messze a mexikói partoktól. Az északnyugat felé haladó képződmény szeptember 11-ére virradóan érte el azt a fejlettséget, hogy trópusi depresszióvá nyilvánítsák, majd rövidesen trópusi vihar lett Orlene néven. A ciklon a kedvező feltételeknek köszönhetően folytatta gyors erősödését, és 12-én reggel már hurrikán lett. Orlene a nap második felében tetőzött 2-es erősségűként, nem sokkal elmaradva a 3-as kategóriától, 175 km/h-s szélsebességgel és 967 hPa-os légnyomással. Ezt követően előbb észak, majd nyugat felé fordulva a hűvösebb víz hatására fokozatosan legyengült, bár egészen 15-éig erős trópusi vihar és gyenge hurrikán között ingadozott az intenzitása. Ezt követően azonban már a légköri feltételek is kedvezőtlenné váltak, így egy gyors gyengülést követően a ciklon 16-án este feloszlott.

Orlene mögött újabb ciklon formálódott, mely szinte ugyan azon a pályán haladt, csak kissé keletebbre. Ez a rendszer szeptember 18-ára virradóan lett trópusi depresszió, majd reggelre elérte a trópusi vihar erősséget is, így megkapta a Paine nevet. Számára szinté kedvezőek voltak a légköri feltételek, így gyorsan erősödött, és 19-én már 1-es kategóriájú hurrikán lett. Gyorsabb mozgása okán azonban hamar elérte a hűvösebb vizeket, így este meg is történt a ciklon tetőzése 150 km/h-s szélsebességgel és 979 hPa-os központi légnyomással, nem sokkal elmaradva a 2-es kategóriától. Ezt követően Paine gyorsan vesztett erejéből, és a hideg víz felett 20-án este poszttrópusi ciklon lett.

A két hurrikánt néhány nappal később egy újabb ciklon követte, melynek kezdeti zivatarrendszere 20-a után fejlődött ki. Itt azonban a légköri feltételek már kedvezőtlenebbek voltak, így a képződmény csak 25-án vált annyira szervezetté, hogy trópusi depresszióvá minősítsék, majd a ciklon északkelet felé kanyarodva éjjel trópusi vihar lett. A Roslyn névre keresztelt vihar számára a továbbiakban sem váltak kedvezőbbé a légköri viszonyok, így csak kis mértékben tudta növelni erejét. Legnagyobb intenzitását 26-án délután érte el 85 km/h-s szélerősséggel, miközben a központjában 999 hPa-ig csökkent a légnyomás. Ezt követően Roslyn fokozatosan legyengült, így 29-ére virradóan visszafokozták trópusi depresszióvá, majd napközben poszttrópusi ciklon lett.

Az utolsó szeptemberi ciklon rendhagyó volt, ugyanis az óceán keleti és középső régiójának határvidékén alakult ki, és ezt a határt (a 140. nyugati hosszúsági kört) háromszor is keresztezte, amire korábban még nem volt példa. Emiatt rendhagyó volt a ciklon elnevezése is, ugyanis bár még a keleti térségben lett trópusi depresszió 26-án, nyugatias mozgása révén másnapra átjutott a középsőbe és ott erősödött trópusi viharrá, így az Ulika nevet kapta a Seymour helyett. Ulika a következőkben folytatta erősödését, de északkelet felé fordulva újból a keleti régióba került. Itt érte el legnagyobb intenzitását 1-es kategóriájú hurrikánként, 120 km/h-s szélsebességgel és 990 hPa-os központi légnyomással. A ciklon ezt követően legyengült, illetve mivel északnyugatra fordult, visszajutott a középső régióba. Itt következett be végül a feloszlása 30-án.
**A ciklon a Csendes-óceán középső régiójában kapott nevet, de a keletiben érte el legnagyobb intenzitását.

Arra, hogy Seymour kialakuljon, végül majdnem egy hónapot kellett várni Ulika után. Az előzményeként szolgáló zivatarrendszer október 20-a után alakult ki Mexikótól messze délnyugatra, mely nyugat-északnyugat felé vonulva 23-án már trópusi depresszió, majd trópusi vihar besorolást kapott. Seymour a kedvező körülmények hatására gyorsan erősödött, így másnap már hurrikán lett, 26-ára virradóan pedig elérte a 4-es kategóriát. A szélsebesség ekkor 240 km/h volt a ciklonban, míg a központjában 940 hPa-ig süllyedt a légnyomás. Ekkorra azonban Seymour megközelítette, majd északiasabb irányba fordulva hamar el is érte a hűvösebb vizeket. Ezért 26-án gyengülni kezdett, de még másnapig hurrikán maradt. Akkor visszafokozták trópusi viharrá, majd 28-án kora reggel poszttrópusi ciklon lett.

Újabb hosszabb szünet után november 10-e körül egy ciklonális mező alakult ki Mexikótól délnyugatra, de ez a kedvezőtlen légköri körülmények miatt csak nagyon lassan szerveződött északias irányba haladva. 13-án estére alakult ki szervezett örvénylés a ciklonban, ugyanakkor az erős magassági szél miatt az erősebb zivatarok rövid életűnek bizonyultak, és mindvégig a ciklon északkeleti oldalára koncentrálódtak. A szélsebesség viszont elérte a rendszerben a 65 km/h-t, így trópusi viharrá nyilvánították, és megkapta a Tina nevet. A legalacsonyabb központi légnyomás 1004 hPa volt a ciklonban. Tina 14-én egyre szervezetlenebbé vált, így előbb visszafokozták trópusi depresszióvá, majd este megszüntették a trópusi besorolását is.

A szezon utolsó ciklonja "importált" volt, hiszen az Otto nevű hurrikán az atlanti térségben, a Karib-tenger felett alakult ki, majd Nicaraguán és Costa Ricán áthaladva jutott a Csendes-óceán keleti medencéjébe. A jelenlegi gyakorlat alapján a ciklon az átkelés során már nem kapta meg a csendes-óceáni névlista következő nevét (Virgil), ahogy korábban szokott lenni, hanem Otto maradt. A szárazföldön zajló fokozatos gyengülésének köszönhetően Otto 25-ére virradóan volt a legerősebb a Csendes-óceánon 110 km/h-s szélsebességgel és 993 hPa-os központi légnyomással, amikor  elérte a tengert. Ezt követően még kicsit veszett az erejéből, majd napközben stagnált az erőssége. A légköri feltételek azonban kedvezőtlenné váltak számára, így a ciklon 25-én estétől gyors gyengülésbe kezdett, majd 26-án megszűnt benne a zárt örvénylés.
***Otto az Atlanti-óceánon alakult ki, majd Közép-Amerikán átkelve érte el a Csendes-óceánt.