Kezdőlap

 

Felhőatlasz

A felhőatlasz a 10 nemzetközileg meghatározott felhőfajtához (Cirrus, Cirrocumulus, Cirrostratus, Altocumulus, Altostratus, Cumulus, Stratocumulus, Stratus, Cumulonimbus, Nimbostratus) kapcsolódó fő- és altípusokat, illetve járulékos felhőképződményeket mutatja be saját fotókkal szemléltetve. Az egyes fő- és altípusok, valamint járulékos felhőalakzatok több típusnál is felléphetnek, így amennyiben szerepel róla fénykép, több helyen is fel vannak tüntetve. Emellett azonban előfordulnak olyanok is, melyről ez idáig nem készült fotó, így a felhőatlasz a későbbiekben még tovább bővülhet. A felhőfajták magasság és jelleg (gomolyos, réteges) szerint csoportosítva vannak feltüntetve. Az egyes altípusok mindig valamely főtípussal együtt jelennek meg (pl. Cirrus spissatus undulatus), itt azonban önállóan kerülnek bemutatásra (pl. Cirrus undulatus). A felhőatlasz végén néhány különleges, nem a hagyományos értelemben vett felhő, vagy felhőalakzat is szerepel.

Magasszintű felhők (felhőalap 6000 m felett):
Cirrus fibratus (Ci fib)
Szálas fátyolfelhő

A fátyolfelhők első fő típusa, melyet egymástól elkülönülő
fátyolsávok jellemeznek. Az év bármely időszakában gyakran
látható felhőtípus. Többször megfigyelhető rajta halójelenség.
Több időjárási helyzetben is megjelenhet, de melegfrontok előtt
a leggyakoribb.

Cirrus spissatus (Ci spi)
Megvastagodott fátyolfelhő

A fátyolfelhők második fő típusa, mely általában a fibratus-ok
megvastagodásával alakul ki. Szintén gyakori felhőtípus,
többször közeledő melegfrontok előhírnöke. Nyáron
a zivatarfelhők szétesésével azok üllőmaradványa
is ebbe a kategóriába sorolható. Halójelenséget is okozhat.

Cirrus floccus (Ci flo)
Pamacsos fátyolfelhő

A fátyolfelhők harmadik fő típusa, mely kisebb foltokban,
pamacsokban jelenik meg. A Cirrocumulus-szal ellentétben
azonban határozott gomolyos jelleg nem figyelhető meg rajta.
Az előző típusokhoz képest kissé ritkábban látható.

Cirrus uncuis (Ci unc)
Kampós fátyolfelhő

A fátyolfelhők negyedik fő típusa, mely kapós megjelenésű.
Kialakulására akkor számíthatunk, amikor a magaslégkörben
erőteljes szél fúj. Ez szétzilálja, kampóssá teszi a Cirrus fibratus
szálakat. Létrejöhet melegfrontok előtt, de időnként hidegfrontok
után is. A többi fátyolfelhőhöz hasonlóan szintén többször
okoz halójelenséget.

Cirrus virga (Ci vir)
Fátyolfelhő csapadéksávval

A fátyolfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely közepes
gyakorisággal figyelhető meg, de időnként nehéz megkülönböztetni
magától a fátyolfelhőtől. Kizárólag jégből tevődik össze,
így megjelenése fehér színű. A talajt sohasem éri el. Többféle
időjárási helyzetben is megjelenhet.

Cirrus undulatus (Ci un)
Hullámos fátyolfelhő

A fátyolfelhők egy altípusa, mely leggyakrabban magashegységek
környezetében, a hegy széllel átellenes oldalán generált
hullámzó áramlásban jelenik meg. Emellett azonban helyi hatások is
kialakíthatják, így például erősebb zivatarok/zivatarrendszerek
magasszintű üllőfelhőzetén (incus) is feltűnhet.

Cirrus intortus (Ci in)
Összekuszálódott fátyolfelhő

A fátyolfelhők egy másik altípusa, mely leginkább akkor figyelhető
meg, ha a magasban erőteljes a légáramlás. Ilyenkor a Cirrus-szálak
összekuszálódnak, egymásba gabalyodnak, az elrendeződésük
szabálytalan. Gyakran látható altípus, mely több főtípushoz is
kapcsolódhat.

Cirrus vertebratus (Ci ve)
Rostos fátyolfelhő

A fátyolfelhők egy következő altípusa, mely leggyakrabban
egy hal szálkás csontvázára emlékeztető formában tűnik fel
az égen. A felhő középső része mindig vastagabb, ezt pedig két
irányból kifelé mutató Cirrus-szálak övezik. Megjelenése kaotikus
magaslégköri áramlásokra utal.

Cirrocumulus floccus (Cc flo)
Pamacsos gomolyos fátyolfelhő

A gomolyos fátyolfelhők első fő típusa, mely egyben
a leggyakrabban megfigyelhető felhőforma ebben a kategóriában.
Leggyakrabban önállóan jelenik meg, de Cirrus-ból is kialakulhat.
Többnyire hidegfrontok előtt tűnik fel az égbolton, de nyáron
időnként zivatarok előtt is látható. A magaslégkör labilitására és
nagy nedvességtartalmára utal.

Cirrocumulus castellanus (Cc cas)
Tornyos gomolyos fátyolfelhő

A gomolyos fátyolfelhők második fő típusa, mely megjelenésében
hasonló az előzőhöz, de itt a gomolypamacsokon határozott,
kis méretű tornyocskák is láthatóak. A magaslégkör
instabilitására utaló felhőtípus, mely ezért többször
zivatarok vagy hidegfrontok előhírnöke.

Cirrocumulus undulatus (Cc un)
Hullámos gomolyos fátyolfelhő

A gomolyos fátyolfelhők egy altípusa, melynek kialakulása
nagyrészt hasonló módon jön létre, mint a megegyező nevű,
Cirrus-okhoz kapcsolódó altípusé. Emellett azonban gyakran
maguk a kis gomolyok is már eleve hullámokba rendeződve
képződnek Cirrocumulus felhőzetként. Ezért ez az altípus
viszonylag gyakran kapcsolódik ehhez a felhőtípushoz.

Cirrostratus fibratus (Cs fib)
Szálas réteges fátyolfelhő

A réteges fátyolfelhők egyik fő típusa, mely szálas megjelenésű,
azonban a megegyező nevű Cirrus-szal ellentétben az égbolt
nagyobb részét lefedő vékony, áttetsző réteget alkot.
Leggyakrabban közeledő melegfront felvonuló felhőzetének
elején figyelhető meg, megjelenése így időromlásra utalhat.

Cirrostratus nebolosus (Cs neb)
Ködszerű (homogén) réteges fátyolfelhő

A réteges fátyolfelhők másik fő típusa, mely az előzővel ellentétben
teljesen homogén megjelenésű, és gyakran már teljesen összefüggő
réteget alkot az égbolton. Szintén közeledő melegfrontok
előhírnöke. Gyakran alakul ki rajta halójelenség, mely lassan
vastagodó felhőzet esetén akár több óráig is látszódhat.

Cirrostratus undulatus (Cs un)
Hullámos réteges fátyolfelhő

A réteges fátyolfelhők egy altípusa, mely hullámokba rendeződött
felhőzetet jelent. A Cirrus és Cirrocumulus esethez képest jóval
ritkábban látható, a nagyobb kiterjedésű Cirrostratus-rétegen
ugyanis már főként magashegységek hozhatnak csak létre
hullámokat. Megjelenése erőteljes magassági áramlásokra utal.

 
Középszintű felhők (felhőalap 2500-6000 m között):
Altocumulus lenticularis (Ac len)
Lencseszerű középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyok egyik fő fajtája, mely leginkább hegyek
környezetében fordul elő. Az erős talaj közeli szelek a hegyeket
elérve kénytelenek eltérülni, és a hegygerincen átbukva
megbolygatják a magasabb szintek áramlási rendszerét is. Ennek
nyomán a hegy széllel átellenes oldalán hullámzó áramlás jön létre,
melyben lencseszerű, élesen körülhatárolt Altocumulus sávok
alakulhatnak ki. Emellett lencsefelhők közvetlenül a hegycsúcsok
felett is képződhetnek, ezen példányaik általában többrétegűek.
Színűk nappali fényviszonyok mellett általában fehér vagy szürke,
de az utóbbi esetben is mindig fehér szegély határolja őket.

Altocumulus floccus (Ac flo)
Pamacsos középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyfelhők egy másik fő fajtája, mely viszonylag
gyakran megfigyelhető az égen. A felhőzetet apró, fodros szélű
gomolypamacsok alkotják, emiatt a köznyelvben bárányfelhőnek
is nevezik ezt a felhőtípust. A pamacsok általában lapos
megjelenésűek, mely a középszintű légréteg stabilitására utal.

Altocumulus castellanus (Ac cas)
Tornyos középmagas gomolyfelhő

A középmagas gomolyok következő fő fajtája, mely
megjelenésében hasonlít a floccus-ra, azonban a felhőalapokon
itt mindig láthatóak határozottan a magasba törő gomolytornyok.
Ezért ez a felhőtípus a középszint labilitására utal, és nyáron
gyakran záporok, zivatarok előhírnökeként jelenik meg.

Altocumulus virga (Ac vir)
Középmagas gomolyfelhő csapadéksávval

A középszintű gomolyok egy járulékos alakzata, mely az összes
fő- és altípusnál előfordulhat. A gomolyokból hulló csapadéksávok
bármely időjárási helyzetben előfordulhatnak, a csapadék azonban
legfeljebb igen ritkán éri el a talajt. Ilyenkor gyenge intenzitású eső
vagy hószállingózás fordul elő. A csapadéksáv színe
általában fehéres.

Altocumulus mamma (Ac mam)
Középmagas gomolyfelhő felhődudorokkal

A középszintű gomolyok egy járulékos alakzata, mely leginkább
az összefüggő, vastag Altocumulus felhőkön (opacus) fordul elő.
Megjelenése során a felhőzet alsó részén kisebb-nagyobb
kitüremkedések, felhődudorok alakulnak ki. Létrejötte
labilis légállapotra utal a középmagas szinteken.

Altocumulus translucidus (Ac tr)
Fényáteresztő középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyfelhők egy altípusa, mely általában vékony,
fehéres színű, és még a legvastagabb része sem takarja el a Napot.
Megjelenése sokfelé lehet, szinte bármely fő- és altípushoz
kapcsolódhat. Csapadék nem hull belőle. Ha a Nap vagy a Hold
közelében helyezkedik el, akkor az égitest körül színes gyűrűk,
foltok jelenhetnek meg rajta, ilyenkor irizáló felhőnek nevezik

Altocumulus opacus (Ac op)
Átlátszatlan középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyok egy altípusa, mely onnan kapta nevét,
hogy a Nap fénye nem szűrődik át rajta. Ennek megfelelően alapja
mindig szürke színű. Előfordulhat önállóan, vagy kisebb gomoly-
csoportot alkotva, de akár az égbolt nagy részét lefedő rétegben is.
Ritkán akár talajt elérő csapadék is hullhat belőle.

Altocumulus radiatus (Ac ra)
Sávokba rendeződött középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyok azon altípusa, mely a horizont egy
adott irányába mutató sávokba rendeződik. Emellett többször
előfordulhatnak rajta hullámok (undulatus) is. A felhőzet
megjelenése térben és időben nagyon változatos lehet, és többféle
altípus is kapcsolódhat hozzá. Csapadékot jellemzően nem ad.

Altocumulus undulatus (Ac un)
Hullámos középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyok egy másik altípusa, mely hullámokba
rendeződött felhőzetet jelent. Kialakulhat lenticularis felhőknél
a hegységek mögött fellépő hullámzó áramlásban, illetve
az egyéb fő és altípusoknál helyi hatások által is. Csapadékot
nem ad. Amennyiben a felhő vékony és a Nap vagy a Hold
közelében helyezkedik el, gyakran látványos színjelenség
(irizáció) kíséri.

Altocumulus perlucidus (Ac pe)
Szaggatott középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyfelhők egy következő altípusa,
mely az égbolt nagy részét lefedő, de szaggatott formában
jelenik meg. A felhőlyukakban jól látható az égbolt. Leginkább
határozott áramlás esetén, hidegfrontok mögött képződő felhőzet.
Időnként hullámos megjelenésű is lehet.

Altocumulus lacunosus (Ac la)
Feldarabolódott középmagas gomolyfelhő

A középszintű gomolyfelhők egy másik altípusa, mely jellemzően
elvékonyodó, széteső Altocumulus réteg maradványaként látható.
A felhőzet megjelenése lapos, fehéres színű, az égitestek
átlátszanak rajta. Leginkább kisebb nagyobb csoportokban jelenik
meg az égen. A nagyobb felhőelemekben vékony "repedések"
vannak, melyek egy-egy ilyen csoportot több különálló, szögletes
vagy legömbölyített oldalú felhődarabra bontanak.

Altocumulus cumulogentius vagy cumulonimbogenitus (Ac cugen/cbgen)
Gomoly-/zivatarfelhőből kialakuló középmagas gomolyfelhő

Jellemzően a nagyobb méretű gomolyfelhők vagy zivatarfelhők
legyengülésével, szétesésével kialakuló felhőforma. Ilyenkor
a késő délutáni, esti órákban figyelhetők meg. Időnként még
előfordul belőlük csapadékhullás, de ez már gyenge intenzitású,
és általában hamar meg is szűnik. Ezen felhők keletkezése emellett
a középszinten szétterülő gomolyfelhők révén is történhet.
Ebben az esetben nem adnak csapadékot.

Altostratus (As)
Középmagas rétegfelhő

A középmagas rétegfelhőzet egyetlen fő fajtája, melyhez több
altípus kapcsolódhat (leggyakrabban translucidus - fényáteresztő
vagy opacus - átlátszatlan formában jelenik meg). Általában
melegfrontok felvonuló felhőzetének tagja, ilyenkor Cirrostratus
megvastagodásával alakul ki, de Nimbostratus elvékonyodásával
is létrejöhet. Főként télen gyenge intenzitású csapadékhullás
(havazás) is előfordulhat belőle.

 
Alacsonyszintű felhők (felhőalap 2500 m alatt):
Cumulus humilis (Cu hum)
Lapos gomolyfelhő

A gomolyfelhők első fő típusa. Nagyon gyakori felhőtípus,
mely az erősebb napsütés hatására szinte az év bármely időszakában
kialakulhat, de leginkább a tavaszi hónapoktól őszig látható.
A mennyiben a légkör száraz, önmagában is feltűnhet, de leginkább
a másik két főtípussal (főkét a Cumulus mediocris-szel) együtt
jelenik meg.
Jellemző rá, hogy a felhő teteje hamar szétfoszlik,
elmosódik, határozott gomolyos jelleg legfeljebb rövid ideig
látható rajta. Csapadékot nem ad.

Cumulus mediocris (Cu med)
Közepesen fejlett gomolyfelhő

A gomolyfelhők második fő típusa, mely a Cumulus humilis
továbbfejlődésével jön létre. Nyáron, erős besugárzás hatására
gyakorta kialakuló felhőtípus, de ilyenkor általában nem fejlődik
tovább, ezért szép idő felhőnek is nevezik. Emellett gyakran
megfigyelhető még átvonuló hidegfrontok mögötti labilis
légtömegben, az év bármely időszakában. Csapadékot általában
nem ad, de télen időnként előfordulhat belőle gyenge
intenzitású hózápor.

Cumulus congestus (Cu con)
Tornyos gomolyfelhő

A gomolyfelhők harmadik fő típusa, mely Cumulus mediocris
továbbfejlődése révén jön létre. Kialakulásához jelentős légköri
labilitás és nedvesség szükséges, ezért a mediocris-nél ritkábban
látható, ellenben gyakorta kialakuló zivatarfelhők előhírnöke.
A nagy magasságokat elérő példányát időnként már nehéz
megkülönbözetni a csupasz zivatarfelhőtől (Cumulonimbus
capillatus)
. A felhőből már gyakran előfordulhat csapadékhullás,
gyengétől erős intenzitásig terjedő zápor, hózápor formájában.

Cumulus fractus (Cu fra)
Tépett gomolyfelhő

A gomolyfelhők negyedik fő típusa, mely elsősorban zápor-,
vagy zivatarfelhőkhöz kapcsolódik, de ritkán megjelenhet
önállóan is. Előbbi esetben gyakran földet érő csapadéksáv (praecipitatio) által benedvesített levegőben alakul ki a csapadéksáv
előtt vagy mögött. Önállóan nedves levegőben, többször az őszi
vagy tavaszi ködfoltok Stratus fractus felhőzetének gomolyosodása
révén jön létre, de általában hamar átalakul Cumulus humilis-szé.

Cumulus pileus (Cu pil)
Gomolyfelhő felhősapkával

A gomolyfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a gomolyok
csúcsán jelenik meg, amikor azok zárórétegbe* ütköznek.
Amennyiben a feláramlás elég erős, úgy a fejlődő gomolyok
képesek lesznek tovább emelkedni, ilyenkor gyorsan megszűnik
a jelenség. Ha a záróréteg túl erős, akkor a gomolyok ellaposodnak,
a felhősapkából pedig gyakran maradványfelhőzet képzőik.

*A légkör olyan helyei, ahol a környezeténél stabilisabb
a légállapot. Ez legtöbbször inverzió (a szokásostól eltérően
a magassággal emelkedő a hőmérséklet) által , vagy a légkör
adott szintjének kiszáradásával jelenik meg.

Cumulus velum (Cu vel)
Gomolyfelhő felhőgallérral

A gomolyfelhők egy járulékos felhőformája, mely megjelenésében
hasonló a felhősapkához (pileus). Ez a felhőforma azonban
önállóan alakul ki a gomolyok oldalán vagy azok felett (de nem
a fejlődő gomolytornyok tetején). Általában a feláramlás által
szállított nedvesség csapódik ki a légkörben található záróréteget
elérve. A legtöbbször hamar elérik és áttörik a tornyosuló
gomolyok, így jellemzően rövid ideig látható felhőforma.

Cumulus pannus (Cu pan)
Gomolyfelhő felhőfoszlányokkal

A gomolyfelhők egy járulékos felhőformája, mely a felhőzet alján
jelenik meg. Általában a gomolyok alapjánál kissé lejjebb nyúló
képződmény, mely lehet tömör vagy foszlányos megjelenésű is
(utóbbi esetben Cumulus fractus-hoz kapcsolódik). Többnyire
rövid ideig látható, de megjelenése kialakulóban lévő szupercellák
előhírnöke is lehet, ilyenkor feláramlási alappá átalakulva tartósan
fennmaradhat. A felhőforma alatt általában száraz idő jellemző,
vagy csak gyenge intenzitású csapadék hull.

Cumulus virga (Cu vir)
Gomolyfelhő talajt el nem érő csapadéksávval

A gomolyfelhők egy közepes gyakorisággal látható járulékos
képződménye. Főleg száraz légrétegezettség esetén
fordul elő, amikor a felhőből hulló csapadék elpárolog, mielőtt
elérné a felszínt. Emellett gyakran látható még kialakulóban vagy
feloszlóban lévő záporok esetén is. A csapadéksávok színe általában
szürkés, de hózáporok esetében fehér.

Cumulus praecipitatio (Cu pra)
Gomolyfelhő talajt elérő csapadéksávval

A gomolyfelhők egy járulékos képződménye, mely az előzővel
ellentétben talajt elérő csapadéksávot jelent. Többnyire jól fejlett
gomolyfelhőkre (Cumulus congestus) jellemző. Leggyakrabban
mérsékelten labilis időjárási helyzetben fordul elő, amikor
a gomolyfelhők nem tudnak zivatarrá fejlődni. Gyenge intenzitású
zápornál általában még át lehet mögötte látni, de minél erősebb
a csapadék intenzitása, annál homogénebb lesz a megjelenése.
Színe zápor esetén szürkés, hózápornál fehéres.

Stratocumulus lenticularis (Sc len)
Lencseszerű réteges gomolyfelhő

A réteges gomolyfelhők első fő típusa, mely a megegyező nevű
Altocumulus-hoz hasonlóan elsősorban hegységek környezetében
alakul ki. Az erős szél ugyanis a hegységen átbukva nem csak
középszinten, hanem alacsonyabb szinteken is létrehozhat
lencseszerű, gomolyos rétegfelhőket. De azok a felhők is ide
sorolhatók, melyek hasonló módon, de már meglévő gomoly-
felhőkből alakulnak ki. Megjelenése lapos, lecsiszolt jellegű,
csak kevés torony látszik időnként a tetején. Színe mindig szürkés,
ez jelzi, hogy az Altocomulus-nál alacsonyabban helyezkedik el.

Stratocumulus castellanus (Sc cas)
Tornyos réteges gomolyfelhő

A réteges gomolyfelhők második fő típusa, mely leggyakrabban
az esti, éjszakai órákban jelenik meg az égen. Ilyenkor ugyanis a már
ellaposodott gomolyok maradványfelhőzete a még fennálló labilitás
hatására, vagy labilisabb területre érve újabb tornyokat növeszthet.
Időnként záporesőt adó, nagyobb gomolyfelhő, vagy akár
zivatarfelhő is kialakulhat belőlük.

Stratocumulus virga (Sc vir)
Réteges gomolyfelhő talajt el nem érő csapadéksávval

A réteges gomolyfelhők egy járulékos képződménye, mely többféle
módon is kialakulhat. Többnyire gomoly- vagy zivatarfelhőkből
átalakuló Stratocumulus-okon láthatóak, mint a zápor vagy zivatar
csapadékának maradványa. Emellett azonban nedvesebb
légtömegben feltűnhetnek önmagukban álló Stratocumulus
felhőkön is.

Stratocumulus praecipitatio (Sc pra)
Réteges gomolyfelhő talajt elérő csapadéksávval

A réteges gomolyfelhők egy járulékos képződménye,
mely kialakulásában hasonlít az előzőhöz, de ebben az esetben
a csapadéksávok elérik a talajt. Ebben az esetben gyakoribb
a feloszló zápor/zivatar maradványából történő előfordulás.
A belőle hulló csapadék jellemzően már csak gyenge záporeső
vagy hózápor, és általában rövid időn belül meg is szűnik.

Stratocumulus mamma (Sc mam)
Réteges gomolyfelhő felhődudorokkal

A réteges gomolyfelhők egyik altípusa, mely leggyakrabban
szétterülő gomolyfelhők esetében figyelhető meg. A felfelé áramló
levegő a zárórétegbe ütközve ilyenkor oldalirányban szétterül,
de ha elég labilis a levegő, lefelé is képes haladni, és ez alakítja ki
a felhőzet alsó részén megjelenő felhődudorokat. Megjelenése
ezáltal alacsony szinten fennálló instabilitásra utal.

Stratocumulus radiatus (Sc ra)
Sávokba rendeződött réteges gomolyfelhő

A réteges gomolyfelhők következő altípusa, mely leggyakrabban
a lenticularis főtípussal jelenik meg, a hegységek mögött fellépő,
a gerincen átbukó légáramlás keltette hullámtérben, a hullámok
csúcsán (hegyén). A felhő teteje ily módon lecsiszolt megjelenésű,
ritkán láthatóak rajta határozott gomolyos felhőformák. A felhőzet
széle ezzel szemben többször tépett jelleget mutat. A hullámok
gyakran szinte teljesen egy helyben állnak, és ilyenkor úgy tűnik,
mintha a felhőzet sem mozogna, holott mindig csak ugyan ott
keletkezik, illetve oszlik szét egy-egy adott hullámhegyen
felemelkedő és leáramló oldalán.

Stratocumulus cumulogentius vagy cumulonimbogenitus (Sc cugen/cbgen)
Gomoly-/zivatarfelhőből kialakuló réteges gomolyfelhő

A megegyező nevű Altocumulus-hoz hasonlóan a nagyobb méretű
gomolyfelhők vagy zivatarfelhők szétesése, vagy kisebb magasságú
gomolyfelhők szétterülése során kialakuló felhőforma.
Középszintű rokonánál azonban alacsonyabban helyezkedik el.
Elsősorban a késő délutáni, esti órákban figyelhető meg.
Időnként még adhat gyenge intenzitású csapadékot.

Stratus nebolosus (St neb)
Ködszerű (homogén) alacsonyszintű rétegfelhő

Az alacsonyszintű rétegfelhők egyik fő típusa. Leggyakrabban
ősz közepétől tavasz közepéig fordul elő, de ritkán nyáron
is kialakulhat A felhőzet alapja igen alacsonyan, gyakran csak
néhány 100 m-rel a talaj felett, vagy közvetlenül a talajon van
(utóbbi esetben ködöt okoz). Időnként csapadék is hull belőle,
enyhébb időben szitálás, télen ónos szitálás vagy szemcsés hó
formájában. A hideg időszakban zúzmaraképződést is okozhat.

Stratus fractus (St fra)
Tépett alacsonyszintű rétegfelhő

Az alacsonyszintű rétegfelhők másik fő típusa, mely tépett
felhőfoszlányokként jelenik meg. Elsősorban szeles időben látható,
ilyenkor a szél tépi le a Stratus-réteg aljáról a foszlányokat.
Emellett többször előfordul feloszló köd esetében is, de ekkor
többnyire csak rövid
időre jelenik meg.

Stratus translucidus (St tr)
Fényáteresztő alacsonyszintű rétegfelhő

Az alacsonyszintű felhők egyik altípusa, mely fényáteresztő
képességéről kapta a nevét. Leggyakrabban feloszló, elvékonyodó
ködből, vagy ködfelhőzetből alakul ki. Ha a napkorong csak kis
mértékben is átsejlik a felhőzeten, az már ebbe a kategóriába
sorolandó. Csapadékot általában nem ad.

Stratus opacus (St op)
Átlátszatlan alacsonyszintű rétegfelhő

Az alacsonyszintű felhők másik altípusa, mely többnyire csak
a nebolosus-ra jellemző. A translucidus-szal ellentétben vastag,
homogén, szürke réteget alkot, melyen nem látszik át a Nap.
Hazánkban leggyakrabban a késő őszi, téli hónapokban jelenik meg.
A Kárpát-medencére jellemző, úgynevezett hideg légpárnás
időjárási helyzetben akár napokig fennmaradhat. Csapadéka
szitálás, ónos szitálás vagy szemcsés hó lehet.

 
Nagy függőleges kiterjedésű felhők (felhőalap 2500 m alatt, felhőtető 5000 m körül vagy felett):
Cumulonimbus calvus (Cb cal)
Csupasz zivatarfelhő

A zivatarfelhők egyik fő típusa. Nagy méretű, tornyos
gomolyfelhőkből alakul ki, erős feláramlások révén. A felhő csúcsán
a gomolyos struktúra már kezd elmosódni, de még nem alakul ki
rajta üllő (incus). Az emelkedő gomolyokon a záróréteg elérve
gyakran alakul ki átmeneti felhősapka (pileus). Élettartama
viszonylag rövid, ugyanis rendre hamar Cumulonimbus
capillatus-szá fejlődik. Csapadéka erős intenzitású záporeső,
télen hózápor, és ritkán már zivatartevékenység is tapasztalható
benne, de általában még csak felhőn belüli kisülésekkel.

Cumulonimbus capillatus (Cb cap)
Borzas zivatarfelhő

A zivatarfelhők másik fő típusa. Cumulonimbus calvus
továbbfejlődéséből alakul ki, amikor a felhőcsúcsnál lévő
gomolyfelhők körvonala már teljesen elmosódik. A felhőzet teteje
gyakran üllőszerűen szétterül. Csapadéka nyáron gyakran heves
záporeső, de jégeső is hullhat belőle. A felhőt aktív zivatar-
tevékenység jellemzi, mind a felhőn belül, mind a felhő és
a föld között előfordulnak belőle villámok. A téli időszakban
általában erős hózápor kíséri, de az üllője alacsonyabban van,
így a villámtevékenység ez esetben nem jelentős benne.

Cumulonimbus pileus (Cb pil)
Zivatarfelhő felhősapkával

A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a fejlődő
gomolyok csúcsán jelenik meg, amikor azok elérik a záróréteget.
Amennyiben több záróréteg található a légkörben, úgy a fejlődő
zivatarfelhő többször produkálhat felhősapkákat. Leggyakrabban
fehéres színű, de ha a zivatar a Nap irányában található, akkor
a felhőzet árnyéka miatt szürke lesz. Amennyiben maga a pileus
közel van a Naphoz, úgy akár irizáció is megfigyelhető rajta,
ilyenkor színesnek látszik.

Cumulonimbus incus (Cb inc)
Zivatarfelhő üllővel

A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a legfelső
záróréteget elérő felhőzet tetejének szétterülésével jön létre.
E szint felett már olyan stabil légköri viszonyok uralkodnak,
hogy a zivatar nem tud tovább felfelé fejlődni. De mivel az alsóbb
légrétegekből még folyamatosan érkezik a nedves levegő utánpótlása,
a felhőzet kénytelen oldalirányban szétterülni. A zivatar üllőjét
a magassági szelek messze elsodorhatják a zivatarcellától.
Az üllő általában fátyolszerű, a zivatar központjához közeledve
egyre vastagabb. A zivatar közelében időnként csapadék
is hullhat belőle.

Cumulonimbus mamma (Cb mam)
Zivatarfelhő felhődudorokkal

A zivatarfelhők egy járulékos felhőképződménye, mely a zivatar
üllőjén alakul ki. A mammák, vagy más néven felhődudorok
megjelenése nagy légköri instabilitásra utal. Ilyenkor ugyanis a nagy
sebességgel feláramló, majd szétterülésre kényszerülő levegő
az üllőben lefelé is mozog, és ez hozza létre a mammákat.
Az erőteljes mammaképződés általában heves zivatarok előjele.

Cumulonimbus pannus (Cb pan)
Zivatarfelhő felhőfoszlányokkal

A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a megegyező
nevű, gomolyfelhőknél bemutatott felhőformához hasonlóan
szintén a felhőzet alján, a csapadéksávok közelében figyelhető meg.
A zivatarból kihulló intenzív csapadék hatására azonban ebben
az esetben gyakran erőteljes felfelé irányú vagy örvénylő mozgást
végeznek alján lévő felhőfoszlányok. A szupercellák rotáló
felhőalapja is ebbe a kategóriába sorolható. Tartós zivatar vagy
szupercella esetében hosszú ideig is fennmaradhat. Az erős
leáramlás itt már gyakran befújja a felhő alá a csapadékot,
de emellett csapadékmentes idő is előfordulhat alatta.

Cumulonimbus arcus (Cb arc)
Zivatarfelhő peremfelhővel

Járulékos felhőalakzat, mely a közeledő zivatar előtt figyelhető meg
a felhőzet alsó részén. A zivatarban lévő, a csapadékhullás hatására
létrejövő lefelé irányuló légáramlás a talajt elérve szétáramlik,
illetve hűvösebb levegőt szállít a csapadékos területek felől.
Ez a zivatar előtt található meleg, nedves levegővel találkozva
feláramlást generál, és felhőképződéshez vezet. A peremfelhő
leggyakrabban közvetlenül a zivatarhoz kapcsolódó csapadéksávok
előtt fejlődik ki, de időnként eltávolodhat tőle. A pannus-tól
az különbözteti meg, hogy sokkal hosszabb kiterjedéssel
rendelkezik. A felhőzet alapja nagy mértékű légnedvesség
fennállásakor igen alacsonyan, akár néhány 100 m-en is lehet.
Átvonulását általában megerősödő szél kíséri. Peremfelhő
leggyakrabban szervezett, vonalas zivatarrendszerben fordul elő.

Cumulonimbus tuba (Cb tub)
Zivatarfelhő felhőtölcsérrel

A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a felhőzet
alapjáról nyúlik le a talaj irányába. Felhőtölcsér a nagyobb
gomolyfelhőkből is előfordulhat, leggyakrabban azonban
zivatarfelhőkhöz kapcsolódik. Amíg a tölcsér nem éri el a talajt,
tubának nevezik, a földet éréstől azonban tornádónak számít.

Cumulonimbus virga (Cb vir)
Zivatarfelhő talajt el nem érő csapadéksávval

A zivatarfelhők egy járulékos képződménye, mely viszonylag
ritkán fordul elő. Létrejötte leggyakrabban kétféle úton történhet.
Egyrészt kialakulhat száraz légköri viszonyok mellett, amikor
a kifejlett zivatarfelhőből hulló csapadék nem éri el a talajt,
mert még a magasban elpárolog. A másik, hazánkban gyakoribb eset,
hogy a gyorsan kialakuló felhőzetből viszonylag későn,
már zivatar stádiumban indul meg a csapadékhullás. Ilyenkor
viszont a jelenség csak rövid ideig látható, a csapadéksávok
ugyanis rendre hamar elérik a talajt.

Cumulonimbus praecipitatio (Cb pra)
Zivatarfelhő talajt elérő csapadéksávval

A zivatarfelhők egy járulékos képződménye, mely annyiban
különbözik az előzőtől, hogy a csapadéksávok elérik a talajt.
Hazánkban a legtöbb zivatarfelhő esetében előforduló jelenség,
és gyakran markáns csapadéksávokként mutatkozik meg. Ezek színe
legtöbbször szürkés, de ha jégeső vagy hózápor hull a felhőből,
akkor fehéres.

Nimbostratus (Ns)
Esőrétegfelhő

A teljes égboltot lefedő réteges, több km vastag, homogén, szürke
színű felhő. Túlnyomórészt melegfrontokhoz kapcsolódik,
és Altostratus megvastagodásával alakul ki. Alapja alacsonyan van,
főként télen akár néhány 100 m-en is lehet. Gyakran hull belőle
csapadék, mely általában el is éri a talajt (ha nem, virga észlelhető).
Csapadéka általában tartós, időnként akár erős intenzitású,
de nem záporos jellegű eső vagy hó. Nyáron, labilisabb légköri
feltételek mellett a rétegfelhőzetbe gomolyos felhők is
ágyazódhatnak, melyek már adhatnak záporos csapadékot is.
Ilyenkor időnként a Nimbostratus rétegen is feltűnhetnek mammák.

 
Egyéb, különleges felhők:
 
Pyrocumulus

Füstből keletkező gomolyfelhő. Többnyire nagyobb erdőtüzek,
vagy vulkánkitörések alkalmával alakul ki, de lokálisan kisebb
tűzeseteknél is felléphet. A felszálló meleg levegő és a füstben lévő
koromszemcsék (mint kondenzációs magvak) kedveznek a felhők
kialakulásukhoz, amik jellemzően a gomolyfelhők struktúráját öltik
magukra. Főként vulkánkitöréseknél nagy magasságokig felnyúló
zivatarfelhőzet is keletkezhet, melyet gyakran kísérnek
villámlások is.

Kondenzcsík

A repülőgépek által elégetett üzemanyag maradványából keletkező
felhő. Mivel a légi közlekedés nagy magasságokban történik,
így a kondenzcsíkok fátyolfelhőként viselkedő, tisztán jégből álló
felhőnek számítanak. Fennállási idejük és alakjuk a magaslégkörben
uralkodó nedvességi- és szélviszonyoktól függ. Alacsony nedvesség
esetén a csíkok hamar eltűnnek, míg ellenkező esetben akár több
órán keresztül is fennmaradhatnak, még akkor is, ha hagyományos
fátyolfelhők nem látszanak az égen (ezek jelenléte ugyanis nem
szükséges feltétele a magaslégkör nedvességének). A tartós
kondenzcsíkokat a magassági szelek gyakran szétforgácsolják,
így néha egészen különleges alakú, vagy idővel egyre jobban
kiterjedő példányokat is megfigyelhetünk. Bizonyos idő elteltével
pedig a kondenzcsíkok akár hagyományos fátyolfelhőkké
is átalakulhatnak.

Kelvin-Helmholz felhő

Szinte bármely felhőtípusnál lehetséges jelenség, mely általában
akkor alakul ki, ha az adott légköri szinten jelentős szélnyírás
(a magassággal gyorsan változó erősségű és/vagy irányú légáramlás)
áll rendelkezésre. A felhőzet hullámos elrendeződésű, az egyes
hullámok végén pedig kisebb-nagyobb kunkorodások, kampók
láthatóak. Viszonylag ritka, de olykor nagyon látványos jelenség.

Patkóörvény (patkófelhő)

U alakú, csőszerű felhőforma, mely leggyakrabban hidegfrontok
után jelenik meg. Kialakulásához ugyanis erőteljes szélnyírás
(a környezetében jelentősen eltérő erősségű és/vagy irányú szél),
valamint mérsékelten erős feláramlás szükséges. Ez utóbbit a front
mögötti napos idő és a magasban található hidegebb levegő
idézi elő. A felmelegedett talajról induló termik (feláramlás) a nagy
szélnyírású zónába ütközve örvénylő mozgásba kezd, miközben
a teteje tovább emelkedik, így alakul ki a jellegzetes U alak.
Kellően nagy nedvesség esetén ezek az örvények felhőképződést
is generálnak, mely által "láthatóvá" válnak. A jelenség azonban
általában rövid ideig, maximum néhány percig figyelhető meg.
Az örvényhez kapcsolódó felhőzet alacsony- és középszintű is lehet,
illetve megjelenhet önállóan, vagy más felhőkhöz kapcsolódva is.

Éjszakai világító felhő (NLC)

Nagy magasságban kialakuló, jégből álló felhők, melyek naplemente
után vagy napkelte előtt láthatóak. Általában a sarkvidékek felett
helyezkednek el, így hazánkban többnyire csak június végétől július
végéig figyelhetők meg, mindig az északi égbolt horizontja
közelében. Az esti/hajnali szürkületben akkor tűnnek fel, amikor
a hagyományos felhők már sötétek. Ennek oka, hogy mivel
nagyon magasan vannak, ekkor még képesek visszaverni
a Nap fényét. Gyakran igen fényesnek látszanak, innen ered
az elnevezésük.