2015. március 31-én északnyugat felől egy gyors mozgású, erős ciklon frontjai haladtak át felettünk. A ciklon melegfrontja a reggeli órákban érte el a nyugati országrészt, majd gyorsan haladt kelet felé. Így a nap első felében főként az északi országrészben egyre többfelé fordult elő eső. Mivel az előző nap átvonult hidegfront mögött reggelre jelentősen lehűlt a levegő, a magasabban fekvő helyeken havas eső, havazás is volt, sőt északkeleten helyenként síkvidéken is előfordult átmeneti havas eső. Késő délelőtt a melegfront mögött megkezdődött a felhőzet elvékonyodása, felszakadozása, és eközben megélénkült a délnyugati szél. Ezzel erőteljes melegedés zajlott le, melynek köszönhetően a nyugati, délnyugati határvidéken a csak egy-két órás napsütés ellenére is elérte a hőmérséklet a 18, 20 °C-ot (reggel még itt is 0, +1 °C körüli értékeket mértek). Délután utaztam haza Budapestről, és útközben végigkövettem a dunántúli konvektív eseményeket, melyek a ciklon melegszektorában, illetve közeledő hidegfrontja mentén történtek. A vonat fél 3 után indult, és ekkor már Budapesten is megkezdődött a felhőzet felszakadozása. A levegő azonban még viszonylag hűvös volt, itt csak ekkoriban indult meg az erőteljesebb melegedés. Az út első szakaszában, Székesfehérvár téréséig tipikus melegfront mögötti felhőzet volt megfigyelhető, még viszonylag réteges felhőzettel, de középszinten már gomolyfelhők is kialakultak (1. kép). Az első konvektív, záporos góc Várpalota-Pétfürdő térségében volt megfigyelhető a Bakony mögött, de ez még viszonylag gyenge volt, és a csapadék egy része nem, vagy csak alig érte el a talajt (2. kép). Ezt követően nyugat felé haladva, Veszprémnél egy kevésbé felhős terület következett (3. kép). Ahogy a vonat rövid várakozása közben az állomáson megtapasztalhattam, az idő a budapestivel ellentétben ott már kellemesen enyhe volt, és időnként élénk délnyugati szél fújt. Ezután a Bakonyban átutazva ismét komorabb, gomolyfelhőkkel tarkított lett az égkép, és hegységből kiérve észak felé a távolban már egy nagyobb záporos csapadéktömb látszott (4-5. kép), mely már a hidegfront előtt kialakuló és fokozatosan erősödő csapadékrendszerhez kapcsolódott. Az út további részében fokozatosan megközelítettük ezt a csapadékzónát, Celldömölk és Szombathely között pedig át is haladtunk egy-egy gyenge, de nagy cseppes zápor alatt (6. kép). Szombathelyre beérve látható volt a rendszer utolsó tagja, amint éppen eléri a Kőszegi-hegységet (7. kép). Ez a zápor végül Szombathely felett haladt át, már azután, hogy beért a vonat. Mögötte gyorsan felszakadozott a felhőzet, és rövid időre kisütött a nap, így a távolodó záporon néhány percre egy szivárvány tűnt fel (8-9. kép). A záportömb mögött gyenge maradt a szél, és nem fordult északira, ellenben viszonylag fülledt lett a levegő. Mindezekből már sejthető volt, hogy maga a hidegfront még nem vonult át. A front felhőzete nem sokkal később, fél 7 után tűnt fel észak felé, amikor már Szombathelyről Egyházasrádócra utaztam (10. kép). Számottevő friss konvekciót ekkor ugyan még nem lehetett megfigyelni, de amint a zóna megközelítette Egyházasrádócot, észak felé a távolban pedig egy szakadozott peremfelhő tűnt fel. Eközben még szélcsend volt, a levegő pedig a szombathelyinél is fülledtebbnek bizonyult, köszönhetően annak, hogy itt a korábbi záporokból több csapadék hullott. Valószínűleg éppen a páradúsabb levegőnek volt köszönhető, hogy a rendszer közeledtével a korábbi, szakadozott peremfelhő előteráben egy másik jött létre, mely néhány perc alatt egy összefüggő, hosszan elnyúló sávvá állt össze, mögötte pedig záporok alakultak ki, egyre határozottabb csapadéksávokkal (11-14. kép). A rendszer nyugati részén egy erősebb csapadékgóc fejlődött ki, melyből negyed 8 után megdörrent az ég. Ezzel egy időben megérkezett a front, feltámadt az északi szél, és átvonult felettünk a peremfelhő is. A zivatar érkeztével rövid ideig közepes záporeső hullott, de délebbre haladva rövidesen le is gyengült a góc. Így az érkezése után kb. 20-25 perccel teljesen megszűnt a villámtevékenység, majd hamarosan a csapadék is.