2017. március 6-án nyugat felől egy gyenge hidegfront vonult át felettünk. A front szakadozott felhőzete már a reggeli órákban megérkezett, délelőtt pedig rövid zápor is kialakult egy, a fronthoz kapcsolódó vonalas csapadékzónából. Ez a déli órákra lassan eltávolodott kelet felé (1. kép), és mögötte nyugatról megkezdődött a felhőzet csökkenése. A magasban beáramló hideg levegő és a napsütés labilizálta a légkört, így az Alpokban rögtön megindult a gomolyfelhő-képződés, melyet a front mögötti tiszta időben kitűnően meg lehetett figyelni (2. kép). 1 óra után Szombathelytől messze nyugatra már egy zápor is kialakult, mely később fokozatosan megközelítette a várost (3. kép). A cella alacsony üllőt is növesztett, zivatartevékenység azonban egyszer sem fordult elő benne (a villámtérképek tanúsága alapján). Nem sokkal később tőle északra egy másik, gyengébb góc is kifejlődött (4. kép), mely később egybeolvadt az eredeti cellával, látványos megjelenést öltve, sötét felhőzettel és sok csapadéksávval (5-6. kép). Időközben, 3 óra körül a Kőszegi-hegység közelében is erős gomolyosodás kezdődött (7. kép), és ott hamarosan szintén egy zápor keletkezett, melynek csapadéksávjaira 4 óra körül rövid időre látványosan rávetült a környező felhők árnyéka (8-9. kép). A zápor fehér gomolytornyai, a nyugatról közeledő góc sötét felhőzete és a mélykék ég ekkor remek kontrasztot nyújtott együtt (10. kép). Fél 5-re a Kőszeg közeli zápor is üllőt növesztett (11. kép), nem sokkal később azonban a góc legyengült, és feloszlott. Hasonló sorsra jutott az Ausztria felől közeledő másik zápor is, mely így végül nem érte el Vas megye területét (12. kép). A konvekció végszava végül a Kőszegi-hegységtől messzebb északabbra kifejlődő, rövid életű záporgóc lett, melynek magasba törő gomolytornyai jól megfigyelhetőek voltak, amíg az osztrák tömb maradványfelhőzete el nem takarta (13. kép).