2017. június 12-én északnyugatról egy hidegfront ért el bennünket az esti órákban, mely előtt meleg és egyre nedvesebb levegő áramlott fölénk. Ennek köszönhetően - a reggeli 11 °C-ot követően - délután elérte a csúcshőmérséklet a 31 °C-ot, és az idő múlásával egyre fülledtebbé vált az idő. A délután második felében időnként már gomolyos középszintű felhőmezők is átvonultak felettünk (1. kép), de határozott konvekció ekkor még nem volt. Erre 5 óra környékéig kellett várni, amikor is az Alpok keleti részén záporok, zivatarok alakultak ki. A Kőszegi-hegységtől északnyugatra egy szupercellás góc fejlődött ki, mely ketté is vált. Ennek jobbra kanyarodó tagja éppen Egyházasrádóc felé indult meg, és 6 óra után már jól meg lehetett figyelni a közeledő felhőzetét, elnyírt üllővel (2. kép). Ahogy közeledett a góc, már meg-megdörrent néha az ég, és egyre jobban kibontakozott a struktúrája, megjelent a csapadékmentes feláramlási alap is (3. kép), bár a még viszonylag száraz alsó légréteg miatt ehhez falfelhő nem kapcsolódott. A cella emellett némileg hibridnek is tűnt, illetve hamar gyengülni kezdett. Ennek ellenére a csapadékmentes feláramlási alap viszonylag sokáig megfigyelhető maradt, mögötte pedig látványos csapadéksávok látszódtak, melyeket hátulról megsütött a nap (4-5. kép). Időközben egy másik, LP szupercella jellegű góc is megjelent a távolban északkelet felé (6. kép), de az nem volt egyértelmű a radarképek alapján, hogy ez a korábbi kettéváláskor balra kanyarodó tag volt-e (visszaerősödve), vagy az a Kőszegi-hegységnél feloszlott, és mellette egy másik cella fejlődött ki. A felénk közeledő szupercella-maradvány időközben teljesen legyengült, így csak gyenge záporesőt okozott nálunk, viszont közben kisütött a nap és teljes dupla szivárvány jelent meg, az elvonulta után pedig mammák látszódtak a felhőzeten (7-9. kép). Az eseményeknek ezzel még nem volt vége, hiszen erre az időre Ausztriában kialakult egy kisebb zivatartömb, melynek északi fele szintén Vas megyét vette célba. És bár a nagyobb része legyengült az érkezése előtt, az északi végén egy erősebb góc tartósan megmaradt, és Burgenland felett elkezdett szupercellává fejlődni. Ráadásul viszonylag ritkának számító, anticiklonálisan forgó példány lett belőle. Naplemente körül már Egyházasrádócról is megfigyelhető volt északnyugatra a cella, amint elkezdte kialakítani a feláramlási alaphoz tartozó falfelhőt/peremfelhőt (10. kép). Ahogy közeledett a góc, egyre hosszabb és látványosabb peremfelhő alakult ki, határozottan megmutatkozott a csapadékmentes feláramlási alap, és még egy kisebb farokfelhő is megjelent a bal oldalon (11-13. kép). Közelebb érve a cella kiterjedtebb felhőfoszlányokat is magába szívott már, és ekkor történt belőle az első villámlás-dörgés is (14-15. kép). A zivatar nagyja végül tőlünk kissé északra haladt el, de 9 óra után minket is érintett 2,5 mm csapadékot okozva. A szupercella ezt követően még bő 1,5 órán keresztül életben maradt, csak a Balatont elérve gyengült le fél 11 után.