Bevezetés:
A Daniel ciklon (mely a görög meteorológiai szolgálattól kapta a nevét) a valaha megfigyelt legpusztítóbb trópusi vagy szubtrópusi ciklon volt a Földközi-tenger térségében. A légörvény egy leszakadó magassági hidegörvényből fejlődött ki, és rendkívüli esőzéseket okozott Görögországban és Líbiában. A kiadós csapadék súlyos áradásokhoz és károkhoz vezetett, és Líbiában egy gátszakadás a becslések szerint több, mint 10 ezer halálos áldozattal járt. A ciklon útvonalát és erősségét az 1. ábra, valamint az 1. táblázat szemlélteti.

Szinoptikus leírás:
Szeptember 2-án és 3-án egy gyenge, gyors mozgású hidegfront haladt keresztül Közép-Európán északról dél felé. Hozzá kapcsolódóan egy magassági teknő is elérte a Balkán-félszigetet, ami egy leszakadó (cut-off) ciklont generált Görögország közelében szeptember 4-én. Ezzel egy időben egy másik cut-off ciklon helyezkedett el Délnyugat-Európa felett, míg a Földközi-tenger középső medencéje felől egy erőteljes anticiklon és a hozzá kapcsolódó magassági gerinc terjedt ki a kontinens középső részei fölé, és a három légköri képződmény így egy klasszikus Omega-blockingot idézett elő. A görög ciklon, melynek a görög meteorológiai szolgálat a Daniel nevet adta, nem rendelkezett jól fejlett frontokkal, azonban az instabil légköri helyzetnek, a meleg tengernek és a ciklonhoz kapcsolódó, hosszú ideig fennálló, erős konvergencia-zónáknak köszönhetően szeptember 5-én és 6-án hosszantartó és intenzív zivatarokat okozott Görögországban, Törökország nyugati felén és Bulgária keleti partvidékén. A legkitartóbb zivatarrendszer Thesszália égei partvidékét érintette az első napon (2. ábra).

Eközben a ciklon központja délnyugat felé indult meg, így fokozatosan eltávolodott Görögországtól, és 5-én már kialakultak körülötte szórványos, szervezetlen záporok, zivatarok. Másnap reggel a légörvény lelassult a Földközi-tenger középső része felett, és a következő napokban alig változtatta helyzetét. 6-án megkezdődött az átalakulási folyamata, egyre inkább szubtrópusi megjelenésű lett (3. ábra), de a központja körül kialakult zivatarok a délutáni órákban végül legyengültek. 7-én reggel viszont egy erőteljes konvektív rendszer képződött az északi, északkeleti oldalán, melyben a legintenzívebb zivatarok felhőtető-hőmérséklete elérte a -60, -65 °C-ot, és ez a tömb másnap reggelig fennmaradt, ugyanakkor mindvégig a ciklonközponttól távolabb helyezkedett el (4. ábra). Időszakosan azonban annak közelében is kialakultak záporok és gyengébb zivatarok. Az összességében szervezettebbé váló konvektív struktúra alapján, valamint a korábbi távolabbi, Görögország térségében tevékenykedő zivatarok feloszlásával Daniel 7-én 06 UTC-re szubtrópusi viharrá alakult. Szeptember 8-án a déli órákra legyengült a kiterjedt zivatartömb, de időnként még megjelentek benne erősebb cellák -50, -55 °C körüli felhőtető-hőmérséklettel. Eközben az alacsonyszintű központ áthelyeződött a konvektív klaszter nyugati széléhez. Ezzel együtt a rendszer északi részén erősödni kezdett a magassági szétáramlás, ám a cikloncentrum felett még ciklonális magassági áramlás mutatkozott, ami szubtrópusi jellegre utalt.

Az esti órákban a ciklon délkelet felé indult meg, majd az éjszaka második felében átmenetileg keletre fordult. Ezzel egy időben a konvekció majdnem körülvette a központját, ám a beáramló szárazabb levegő miatt a déli felén hamar legyengült. A magassági szétáramlás viszont kiterjedt a nyugati, sőt, rövid időre a déli oldalra is, mely jelezte, hogy Daniel 9-én 00 UTC-re trópusi vihar lett. A reggeli órákban a korábbiaknál sokkal kompaktabbá váló légörvény északi oldalán tartós és viszonylag mély konvekció kezdődött -50, -55 °C körüli felhőtetőkkel, mely napközben egyre inkább átterjedt a nyugati oldalra is, végül délután egy gyors strukturális változással szinte teljesen körbezárta a központot. Ezzel együtt a magassági szétáramlás minden irányban - de különösen észak felé - jóval határozottabbá vált (5. ábra). Eközben viszont száraz, szaharai légtömeg került az áramlási rendszerébe kelet-délkelet felől, így a konvekció az estirákban gyorsan legyengült és szervezetlenebbé vált. A ciklon ezzel egy időben újra délkeletre fordult, és gyorsabbá is vált a mozgása, így 10-én 00 UTC körül partot ért a líbiai Bengázitól északkeletre. Ezután a záporok, zivatarok kezdetben tovább gyengültek, és az örvény északi oldalára korlátozódtak. Napközben viszont egy intenzívebb és egyre kiterjedtebb, spirális sávokba rendeződő konvektív rendszer fejlődött ki a líbiai partvidéken, mely még viszonylag közel volt a ciklonközponthoz, az északi részén pedig továbbra is határozott magassági szétáramlás mutatkozott. Így Daniel ekkor még trópusi vihar maradt, és kissé vissza is erősödhetett. A szél eközben kiterjedt por- és homokviharokat idézett elő, melyek jól láthatóak voltak a műholdképeken a felhőmentes déli területeken (6. ábra). Az esti órákban az alacsonyszintű központ egyre jobban eltávolodott a gyengülni kezdő konvektív rendszertől, melynek következtében Daniel 11-én 00 UTC-re poszt-trópusi ciklon lett. A megmaradt felhőörvény ezt követően kelet felé haladt tovább, de ekkor már nem okozott számottevő csapadékot, és reggelre a korábbi zivatartömb is fokozatosan szétoszlott Líbia északkeleti partjainál. A ciklon maradványa 07:30 UTC körül elérte az egyiptomi határt, majd este megközelítette a Nílus deltavidékét, de ott rövidesen feloszlott.

Szél és légnyomás
Megjegyzés: a ciklonok erősségét a Saffir-Simpson hurrikánskála szerint 1 perces átlagszél alapján határozzák meg, és közelítőleg ezt mérik a műholdas szélmérő szenzorok is, azonban a hagyományos szinoptikus/reptéri meteorológiai állomások és a hajók 10 perces átlagban adják meg a szélerősséget, mely némileg alacsonyabb az 1 perces átlagnál.

Mivel a Daniel ciklon élete legnagyobb részét a nyílt tenger felett töltötte, számos hajó általi mérés (3. táblázat) és különböző műholdas mérések, mint például az ASCAT (7. ábra), SMAP és AMSR szenzorok adatai is elérhetőek voltak, melyek nagyban segítették az erősségének és az egyes stádiumainak a meghatározását. Emellett néhány szárazföldi szél- és légnyomásadat is rendelkezésre állt (2. táblázat), főként Líbiából, míg a helyi meteorológiai szolgálatok sok csapadékadatot szolgáltattak Görögországból (4.a táblázat) és Líbiából (4.b táblázat).

Amikor a cut-off ciklon kialakult Görögország nyugati partjainál, az erős nyomásgradiens miatt már 65 km/h (35 csomó) körüli szelet produkált a Jón-tenger felett, a ciklon központjától nyugatra, amit hajós és műholdas szélmérések is megerősítettek. Szeptember 4-én és 5-én néhány közeli hajó, valamint Andravida, Kalamata és Zakinthos meteorológiai állomásai a kezdeti 1005-1006 hPa-os értékről fokozatosan 1002-1003 hPa-ra csökkenő légnyomást mértek, míg a legerősebb széllökések - részben a görögországi zivatarokhoz kapcsolódóan - időnként elérték a 60-80 km/h-t (35-45 csomót). Ahogy a ciklon eltávolodott az országtól, kissé veszett erejéből, amit a környezetében mért szélértékek enyhe csökkenése és a néhány hPa-lal megemelkedő nyomás is mutatott, és ezt követően 6-án estig nem is változott számottevően az intenzitása.

A következő 2 napon Daniel fokozatosan növelte erejét, amint szubtrópusi vihar lett. Szeptember 7-én 02:00 UTC-kor a 3FAT9 azonosítójú hajó már 69 km/h-s (37 csomós) átlagszelet mért a központjától északra, másnap pedig több hajó is jelentett hasonló vagy nagyobb szélsebességet. Közülük a ZCEE2 azonosítójú 05:00 UTC-kor 80 km/h (43 csomós) értéket mért a ciklon centrumához közel, míg az EUMDE10 azonosítójú 10:00 UTC-kor 83 km/h-s (45 csomós) értéket kissé messzebb északkeletre. Ez utóbbi részben a Kréta és a Peloponnészoszi félsziget közötti tengerszorosban fellépő szélerősödéshez kapcsolódott, mely egy kelet-nyugat irányú sávban elnyúlva egészen a ciklon környezetéig megfigyelhető volt, eleinte annak északi oldalán. Szintén ehhez a jelenséghez volt köthető az erősen szeles idő a Peloponnészosztól délre fekvő Kythirán is, ahol 7-én és 8-án az átlagszél 70-80 km/h (40-45 csomó) körül alakult, a széllökések pedig időnként a 110 km/h-t (60 csomót) is elérték. Szeptember 7-én 16:26 UTC-kor a SMAP műholdas szenzor 98 km/h-s (53 csomós) maximális szelet mutatott, ugyanakkor ez az adat más elérhető mérésekkel összevetve felülmérés lehetett. Az ASCAT és az AMSR mérések alapján 8-án délutánra a szél 85 km/h (45 csomó) köré erősödött a ciklon körül, és a legerősebb szelek zónája kezdett átterjedni annak nyugati oldalára is, mely már a folyamatban lévő trópusi átalakulásra utalt.

9-én délelőttől késő délutánig azonban sajnos nem álltak rendelkezésre konkrét mérések, amikor a ciklon konvektív struktúrája jóval szervezettebb lett. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a folyamatot némi erősödés is kísérte, és Daniel a becslések alapján 18 UTC-re érte el lenagyobb intenzitását 95 km/h (50 csomó) körüli széllel és 996 hPa körüli központi légnyomással. Megjegyzendő azonban, hogy 15-16 UTC körül, amikor a konvekció rövid időre szinte teljesen körbevette a központját, ennél akár kissé erősebb is lehetett. 19:20 UTC és 20:00 UTC körül az ASCAT-C és az ASCAT-B szenzor mérése is érintette a ciklont, melyek 80-85 km/h (42-45 csomó) körüli maximális szélsebességet mutattak, vagyis a vihar rögtön gyengülni kezdett, amint a konvekció szervezetlenebbé vált, és ez a tendencia másnap 06 UTC-ig folytatódott. A líbiai partotérés idején, 00:00 UTC-kor Baninah 999,3 hPa-os légnyomást jelentett, 09:00 UTC-kor pedig az átlagszél elérte ott a 65 km/h-t (35 csomót), amikor a ciklon már kissé eltávolodott kelet-délkelet felé. Napközben a ciklon feltehetőleg kissé visszaerősödött - annak ellenére, hogy a szárazföld felett maradt -, mivel az ASCAT-C szenzor 19:00 UTC körül a part közelében 85 km/h (45 csomó) körüli szelet mért, emellett Derna 21:00 UTC-kor és 00:00 UTC-kor is 74 km/h-s (40 csomós) szelet jelentett. Szeptember 11-én és 12-én azonban a szél gyorsan gyengült a ciklon központja körül, amint az tovább haladt keleties irányba, a központi légnyomás viszont a környező mérések alapján csak lassan emelkedett. Továbbá a Földközi-tenger keleti medencéjében néhány hajó mért még 60-65 km/h-s (30-35 csomós) szeleket, ám ezek már nem közvetlenül Danielhez kapcsolódtak.

Daniel és az előzményének számító cut-off ciklon rendkívüli csapadékot okozott a Földközi-tenger középső régiójában, különösen Görögországban és Líbiában, illetve kisebb területen Bulgáriában és Törökországban. A görögöknél Thesszália tartomány volt a leginkább érintett, ahol a keleties áramlás az Égei-tenger felől nedves levegőt szállított, és az a partvidék magasabban fekvő részeinek, illetve a Píndosz-hegység keleti oldalának ütközve jelentős csapadéktöbbletet eredményezett. Szeptember 4-én helyenként már előfordultak 100 mm feletti csapadékösszegek, 5-én pedig a korábban említett, hosszú ideig fennálló és szinte mozdulatlan konvergencia-zóna igen intenzív zivatarokat okozott Zagora, Portaria és Volos térségében, 450-750 mm körüli napi(!) csapadékmennyiségekkel. Portatiában 761,9 mm-t, míg Zagorában 759,6 mm-t regisztráltak, és előbbivel megdőlt a valaha mért legnagyobb napi csapadékmennyiség rekordja Görögországban, mely addig 664,7 mm volt Antipatán, még a 2020. szeptemberi Ianos hurrikánhoz kapcsolódóan. Szeptember 6-án a hosszú élettartamú konvektív csapadéktömbök Thesszália középső részét érintették leginkább, többfelé 100-400 mm esőt okozva. A napi maximum 404,4 mm volt Karditsán. 7-én újabb heves zivatarok érintették Zagora térségét, ahol 197,6 mm lett a napi csapadékösszeg, és ezzel a 4 napos mennyiség elérte a 1095,6 mm-t! 8-án a legtöbb helyen már megszűnt a csapadékhullás, amint a ciklon eltávolodott délnyugat felé, és az újabb zivatartömbök már a tenger felett alakultak ki. Szeptember 4-én és 5-én a Fekete-tenger partividékén is előfordultak intenzív zivatarok, melyek főként Bulgária délkeleti csücskét és Törökország északnyugati részét érintették. A 24 órás összegek helyenként elérték a 200-300 mm-t, a bolgár Carevoban pedig 330 mm eső hullott 20 óra alatt.

Amint Daniel lassanként megközelítette Líbiát, a hozzá kapcsolódó záporok, zivatarok szeptember 7-én, 8-án és 9-én már érintették az északnyugati partvidékét, 20-50 mm körüli napi összegekkel, így például 9-én Miszrátán 48,0 mm-t mértek. A partotérés után, szeptember 10-én azonban tartós és intenzív konvekció alakult ki az északkeleti partvidéken, mely igen kiadós csapadékot okozott a Jebel Akhdar hegységben. Al-Bajda városában a napi összeg elérte a 414,1 mm-t, és a környéken több helyen mértek még 100-200 mm körüli mennyiségeket. A kelet felé mozgó, gyorsan gyengülő ciklont 11-én és 12-én már jóval kevesebb, 5-10 mm körüli csapadék kísérte Líbia legészakkeletibb részén, valamint Egyiptom északi partvidékén.

A heves zivatarok jelentős villámárvizeket idéztek elő a görög Volos és Zagora (8. ábra), a bolgár Carevo, valamint a a török İğneada és Isztambul környékén szeptember 5-én és 6-án, illetve a líbiai Dernában 10-én. Emellett kiterjedt, hosszabb ideig fennálló, de szintén súlyos árvizek alakultak ki Thesszália középső vidékén (9. és 10. ábra). Az áradások jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában, az épületekben és a mezőgazdaságban. Sajnos legalább 28 ember életét vesztette Görögországban, Bulgáriában és Törökországban, míg Líbiában, különösen Derna városában a halottak becsült száma a 10 ezret is meghaladta. Ott az időszakos Wadi Derna folyó a hegyekből érkező sok csapadék révén teljesen feltelt, és a nagy víznyomás miatt a város előtti szakaszon korábban kiépített két védőgát átszakadt, a lezúduló víztömeg és iszap pedig a város körülbelül negyedét teljesen elmosta, részben a Földközi-tengerbe (11., 12. és 13.a-b ábra). Ráadásul mindezt fokozta, hogy a katasztrófa éjjel történt, így sok embert álmában ért. Az áradatban feltehetőleg megsemmisült a helyi meteorológiai állomás is, mivel az 11-én 00:00 UTC-kor szolgáltatott utoljára adatot. Addig összesen 73,0 mm csapadékot mért, melyből 58,0 mm a megelőző 6 órában hullott.

Mivel a ciklon viszonylag állandó, 65-85 km/h (35-45 csomó) körüli szelet produkált, ezért a mértékadó hullámmagasság a műholdas mérések alapján szeptember 4-étől 11-éig végig 3,0-4,5 m (10-15 láb) körül alakult. A nagy hullámok minden bizonnyal növelték az árvíz pusztítását Derna partjainál, illetve messze, több, mint 10-20 km-re is elsodorták a törmelékeket és a holttesteket.

Reanalízis adatok:
A Daniel ciklon az ECMWF ERA5 nagyfelbontású reanalízis adati által is analizálva lett. A vizsgált paraméterek a következők voltak: 250 hPa-os szélmező és divergencia (14. ábra), 925 hPa-os geopotenciál és 850 hPa-os vertikális sebesség (15. ábra), 850 hPa-os szélmező és ekvivalens potenciális hőmérséklet (16. ábra), 500-1000 hPa-os rétegvastagság és 850 hPa-os relatív örvényesség (17. ábra), 200-1000 hPa-os rétegvastagság és 300 hPa-os potenciális örvényesség (18. ábra), valamint a potenciális örvényesség vertikális metszete a ciklon központján keresztül (19. ábra). A vizsgált időtartam szeptember 4. 00 UTC-től szeptember 12. 21 UTC-ig terjedt, itt azonban csak két kiválasztott időpont kerül feltüntetésre. Ezek közül az első szeptember 9. 18 UTC, amikor a ciklon a becslések alapján elérte legnagyobb erősségét, a második pedig szeptember 10. 18 UTC, amikor Líbia északkeleti része felett helyezkedett el - kivéve a 250 hPa-os szél és divergencia térképet, mely a 15 UTC-s időpontot mutatja, amikor a magassági szétáramlás határozottabb volt. A teljes időszak térképeiből készített animáció megtekinthető az alábbi videón:

A ciklon kialakulása klasszikus szinoptikai utat követett. Amint a leszakadó magassági hidegörvény elérte a Balkán-félszigetet szeptember 4-én, a hozzá kapcsolódó futóáramlás cirkulációja magassági divergenciát generált Görögország nyugati partvidéke felett, ahol a felszíni ciklon létrejött. A ciklogenezist emellett határozottabb magassági potenciális örvényességi advekció is segítette, míg 850 hPa-on a helyi áramlási viszonyok erősítették a relatív örvényességet, illetve rövid időre markánsabb feláramlások is megjelentek a ciklonközpont körül. Szeptember 5-én a magassági potenciális örvényességi anomália felcsavarodott a cikloncentrum körül, ezután azonban gyorsan gyengülni kezdett. Ezzel együtt a magassági örvény határozottabbá vált a 250 hPa-os szélmezőn, és bár a futóáramlás kissé gyengülni kezdett, a 30 m/s feletti szelek zónája fokozatosan átterjedt a ciklon déli, majd keleti oldalára. Utóbbi tartós magassági divergenciát okozott Görögország térségében, mely hozzájárult az erős és hosszú életű zivatarrendszerek kialakulásához 5-én és 6-án. Az első napon az egyik legerősebb divergens terület éppen Thesszália keleti partvidéke felett helyezkedett el, míg 850 hPa-on 4-én 21 UTC-től 5-én 12 UTC-ig erős, -5, -10 Pa/s közötti értékeket felvevő feláramlási zónák jelentek meg, melyek jól jelezték az intenzív konvekciót. A zivatarképződést mindemellett támogatta még a meleg, nedves légtömeg advekciója az Égei-tenger felől, melyet jól reprezentált a 850 hPa-os ekvivalens potenciális hőmérséklet (EPH) és szélmező. A ciklon központi részét illetően a 925 hPa-os geopotenciál 5-én a reggeli órákig kissé csökkent, ezután viszont lassan növekedett, mely egyezett a környező légnyomásmérésekkel. A feláramlások a ciklonközpont körül azonban legyengültek, amint az eltávolodott Görögországtól, a 850 hPa-os örvényesség viszont közepes erősségű és koncentrált maradt a centrumban. Mivel a ciklon a kialakulása után szárazabb, hűvösebb légtömeget szívott magába észak felől, ezért szeptember 4-én és 5-én még alacsonyabb EPH értékek mutatkoztak a központja körül, ezután azonban emelkedő tendencia jelentkezett, amint a szokatlanul meleg tenger fokozatosan felmelegítette és benedvesítette a levegőt.

Szeptember 7-én és 8-án a 850 hPa-os relatív örvényesség, valamint a feláramlások területe kissé elnyújtottabb, egyúttal azonban némileg erősebb is lett a ciklon északi, északkeleti részén, ahol ebben az időben az intenzív és tartós konvekció zajlott. Emellett az EPH is tovább növekedett. Eközben a magassági örvény egyre jobban szétesett Daniel felett, és egy anticiklonális görbületű, divergens áramlási mező alakult ki az északi oldalán, Olaszország és a Balkán-félsziget nyugati része felé elnyúlva. Ez szeptember 9-én egy határozottabb pólusirányú szétáramlási csatornává fejlődött, mely 225 hPa-on még határozottabban megjelent (itt nem szerepel). A futóáramlás keleti-délkeleti ága ugyan viszonylag közel maradt a ciklonhoz, és az a jet-mag cirkulációjának bal belépő zónájában helyezkedett el, ami tipikusan magassági konvergenciát és leáramlást szokott generálni (és ez általában nem kedvez a konvekciónak), ezúttal ez nem volt hatással a légörvényre, mivel 10-éig kitartott a jelentős divergencia felette, és több hullámban produkált intenzív zivatarképződést. Emellett Daniel 10-éig a futóáramlástól éppen északra mozogva már jóval gyengébb magassági áramlású, avagy gyenge szélnyírású környezetben tartózkodott. 9-én a 850 hPa-os EPH és a relatív örvényesség is tovább növekedett a ciklonközpontban, a szélmező pedig egyre szimmetrikusabbá vált. A rétegvastagság térképeken - különösen a 200-1000 hPa-os esetben - ugyanakkor nem jelent meg határozottan a meleg mag, mely feltehetőleg annak volt köszönhető, hogy Daniel a korábbi magassági hidegörvényből hátramaradt hűvösebb (alacsonyabb rétegvastagságú) terület peremén helyezkedett el, ahol nagy volt a rétegvastagság gradiense. A potenciális örvényesség vertikális metszetén viszont már megjelent egy PV-torony az alacsony- és középmagas szinteken, mely arra utalt, hogy a ciklon gyenge meleg magja alulról, a konvekció fűtő hatása révén alakult ki, egybevágóan az ATMS műholdas mérésekkel (lásd a 'Magassági hőmérséklet adatok' részt). Ezen a napon a 925 hPa-os geopotenciál nem változott számottevően, és csak gyengébb feláramlási területek mutatkoztak meg a ciklonhoz kapcsolódóan, azonban a műholdas megjelenése alapján ezek valószínűsíthetően alulreprezentálták a légörvény valós erejét. Erre utalt az is, hogy 10-én délután, több órával a partotérést követően a geopotenciál több, mint 500 m2/s2-tel csökkent a ciklonközpontban, mely a valóságban valószínűtlennek tűnt. Emellett a feláramlások is jóval erősebben lettek a centrum körül, annak ellenére, hogy a műholdképek alapján hasonló felhőtető-hőmérsékletet produkáltak a zivatartömbök, mint 9-én délután. Az erősödést ugyanakkor részben magyarázhatja a domborzat, mivel a parthoz közeli hegyvidéknek ütköző északias áramlás minden bizonnyal plusz emelő hatást váltott ki. Emellett napközben a magassági áramlás kölcsönhatásba került egy, a ciklontól nyugatra elhelyezkedő kisebb örvénnyel, aminek köszönhetően ismét jelentősen megerősödött a divergencia a trópusi vihar felett, és ez is erősíthette a feláramlásokat. 10-én napközben a 850 hPa-os EPH magas maradt a ciklonközpontban, ugyanakkor a Daniel nyugati oldalán megerősödő szél szárazabb, hűvösebb légtömeget szállított észak felől, mely másnap reggelre körbetekeredett a központ körül. 10-én délután átmenetileg a 850 hPa-os relatív örvényesség is jóval markánsabbá vált a centrumban, és mindkét rétegvastagság térképen megjelentek a meleg magra utaló magasabb értékek. Ebben az időszakban a potenciális örvényesség metszetein már egy határozottabb PV-torony látszott, mely elérte a felső-troposzférát, az alsóbb szinteken pedig kissé erősebb lett, ami - szintén az ATMS adatokkal egyetértésben - mélyebb meleg magra utalt. Szeptember 11-én a konvekció megszűnésével Daniel gyorsan elvesztette szervezettségét és jóval sekélyebb lett, ráadásul a korábban említett, gyengülőben lévő futóáramlás alá helyeződött, ami növelte a környezetében a szélnyírást.

Magassági hőmérséklet adatok:
A trópusi ciklonokat monitorozó CIMSS szervezet - medikánok esetében a Ianos ciklon után másodszor - elérhetővé tett ATMS műholdas adatokat a NOAA-20 és a NOAA-21 műholdakról, melyekkel főként a felső-troposzféra környékének hőmérsékleti viszonyai, valamint a mélykonvekció területi eloszlása analizálható. Szeptember 9-én 01:04 UTC-kor (20.a-d ábra), nem sokkal a trópusi átalakulás befejeződése után a ciklon egy jól fejlett spirális csapadéksávval rendelkezett, néhány erősebb mélykonvekciós góccal, ugyanakkor a meleg mag még nem volt annyira határozott, inkább egy jellegtelen meleg terület mutatkozott a központ körül. 12:19 UTC-re (21.a-d ábra) egy intenzív, ívelt csapadéksáv alakult ki az északnyugati oldalon, és ennek árnyékoló (hűtő) hatása határozottan megmutatkozott 550 hPa körül (CH06-os csatorna, itt nem szerepel). 350 hPa ás 200 hPa körül (CH07-es és CH08-as csatornák) a meleg mag már erősebb és koncentráltabb lett, 1-1,5 K körüli pozitív anomáliával a környező területekhez képest, viszont 150 hPa körül (CH09-es csatorna) még nem volt detektálható. Szeptember 10-én 00:21 UTC-kor (22.a-d ábra), hozzávetlőegesen a partotérés idején a konvekció jelentősen legyengült, viszont a meleg mag megjelenése nem változott számottevően, sőt, minimális pozitív anomália már 150 hPa környékén (CH09-es csatorna) is megjelent. 11:39 UTC-re (23.a-d ábra) a ciklon északnyugati oldalán újrakeletkezett a mélykonvekció, mely ezúttal is markánsan megjelent 550 hPa körül (CH06-os csatorna, itt nem szerepel), de kisebb mértékben még 350 hPa körül is megfigyelhető volt a hatása (CH07-es csatorna). A meleg mag erőssége viszont változatlan maradt. Ez végül szeptember 11-én 00:25 UTC-kor* (24.a-d ábra) lett a leghatározottabb, annak ellenére, hogy a ciklon ekkorra már gyengülni kezdett. 350 hPa és 200 hPa környékén (CH07-es és CH08-as csatornák) a pozitív hőmérsékleti anomália elérte a 1,5-2 K-t, míg 150 hPa környékén (CH09-es csatorna) 1-1,5 K között alakult. *Megjegyzés: ez utóbbi időpontban a CIMSS által megadott pozíció (hozzávetőlegesen 31,8°É, 21,5°K) helytelennek tűnik, mivel az infravörös műholdképek és a felszíni mérések kelet-délkeletebbre lévő ciklonközpontra utaltak 00 UTC-kor (31,4°É, 23,1°K), mely egyébként jobban egybevág az ábrákon megjelenő meleg mag helyzetével. (Az egyes képek kattintással kinagyíthatók, majd visszakicsinyíthetők.)

Műholdkép-animáció:

Írta: Hérincs Dávid (Zivipötty)
Az ECMWF reanalízis adatfájlok forrása: Copernicus / ERA5
A felhasznált mérési adatok forrása: Ogimet, InfoClimat, Meteo.gr, líbiai meteorológiai szolgálat, NOAA, CIMMS