Bevezetés:
Jelen írás az Egyházasrádócon mért és megfigyelt alapvető meteorológiai jelenségek éghajlati jellemzését tartalmazza, a 2007. és 2021. közti 15 éves időszakot felölelve. A hőmérséklet és páratartalom mérés hőmérőházban zajlik. A hőmérséklet mérése 2007-ben és 2008-ban egyszerű hőmérővel történt, és akkor még csak a kerekített napi szélsőértékek kerültek feljegyzésre. 2009-től állnak rendelkezésre tizedes pontosságú, WS2350 automatával mért adatok. Az összehasonlíthatóság miatt minden hőmérsékleti átlag kizárólag a napi minimumok és maximumok alapján került kiszámításra. 2011. óta az automata 5 percenként eltárolt mérési adataiból kiszámított havi átlagok általában néhány tized fokkal alacsonyabbak ehhez képest (1. ábra), főként az őszi és a téli hónapokban (ekkor az alacsonyabb napállás miatt a rövid ideig jellemző a napi maximumhoz közeli hőmérséklet). A csapadékmérés egy egyszerű, mezőgazdasági boltokban kapható mérőhengerrel történik 0,5 mm-es értékközökkel - mely eltér a meteorológiai gyakorlatban hivatalosan hasznát 0,1 mm-estől -, 06 UTC-kor (télen reggel 7 óra, nyáron 8 óra). Megjegyzendő, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat (későbbi HungaroMet Zrt.) időközben átállt a télen-nyáron reggel 7 órakor történő csapadékmérésre, én azonban - nem hivatalos csapadékmérő állomás lévén - az összehasonlíthatóság kedvéért megtartottam a régi rendszert. A hóvastagság mérése ugyanakkor megfelel a hivatalos meteorológiai gyakorlatnak, mely (téli időszámítás szerint) reggel 7 órakor, mérőléccel, az udvaron több mérés átlagából kerül kiszámításra. A mérések mellett az itt bemutatott csapadékos- és ködös/zúzmarás napok száma, illetve a szélirány vizuálisan került megfigyelésre. A téli csapadékformáknak, valamint a zivataroknak kiemelt szerepük van, így az erre vonatkozó adatok részletesebben kerülnek bemutatásra. Mivel 15 év éghajlati skálán rövid időszaknak számít, így tendenciák sehol sem kerültek feltüntetésre, noha egyes paramétereknél már ilyen időtávban is megmutatkoztak ilyen jellegű változások.

Éves átlaghőmérsékleti értékek és csapadékösszegek:
Az éves átlaghőmérsékletet, a minimumok és maximumok éves átlagát, valamint az éves csapadékösszegeket az 2. ábra mutatja. A hőmérséklet éves középértékeiben a 15 év alatt nem mutatkozott nagy ingadozás, jellemzően 11 °C körül alakultak az értékek. Ezen belül enyhe melegedő tendencia volt megfigyelhető, hasonlóan az országos átlaghoz. A legmelegebb éveknek 2014 és 2019 bizonyult kevéssel 12,0 °C feletti értékkel, ám ezek jellege eltérő volt. 2014 ugyanis a legcsapadékosabb is volt egyben, és a magas éves középhőmérséklethez elsősorban a gyakran felhős éjszakák miatti magasabb minimumok járultak hozzá. 2019-ben azonban, habár szintén viszonylag sok csapadék hullott és a környező évekhez képest magasabban alakult a minimumok átlaga, már inkább a magas maximumok húzták fel az éves középértéket. Mindezekkel szemben a második lecsapadékosabb 2010-es év a második leghűvösebb is volt, mivel ekkor a maximumok átlaga alacsony lett. Az időszak utolsó két évében tapasztalt középhőmérséklet-visszaesésért leginkább a hűvös tavaszok voltak felelősek. Az éves csapadékösszegekben nagyobb szórás jelentkezett, de itt megfigyelhető volt egy enyhe csökkenő tendencia. A legszárazabb évnek 2021 bizonyult, amikor rendkívül erős volt az anticiklon dominancia.

A napi átlag-, minimum- és maximum-hőmérsékleti értékek éves menete:
A napi átlaghőmérsékletek (3. ábra), illetve a minimumok (4. ábra) és a maximumok (5. ábra) adatsorai jól visszaadják a hőmérséklet jellegzetes éves menetét, bár a sokéves éghajlati átlag szerint január közepén esedékes mélypont itt december végén-január elején, illetve január legvégén mutatkozott meg. A 15 éves átlagban kisebb-nagyobb mértékben visszaköszönnek népi megfigyelések is, mint például a január végi lehűlés (Pálfordulás), a májusra jellemző változékony időjárás nagyobb hőmérséklet-ingadozásokkal, a június közepi, medárdi hőmérséklet-megtorpanás. Még markánsabban megmutatkozik azonban az elmúlt években sokszor jellemző karácsony környéki enyhülés, ami kb. 4 °C-os kiugrást eredményez a 15 éves átlagban. A középhőmérsékletek szórása a nyári időszakban többnyire 10-15 °C közötti, télen azonban ennél nagyobb. Különösen hidegnek bizonyult a 2012-es február első fele, a 2017-es január és a 2018-as február végi, március eleji időszak, ekkor több napon is előfordultak -5 °C alatti napi középhőmérsékleti értékek. A legalacsonyabb napi középhőmérséklet 2009. december 20-án volt -12,30 °C-kal. Ez a nap tartja egyben (21-ével együtt) a minimum-hőmérséklet rekordját is -18,2 °C-kal. Érdekesség, hogy ezt rövid időn belül igen erőteljes melegedés követte, és 25-én már +12,35 °C volt a napi középhőmérséklet, illetve 17,3 °C a maximum-hőmérséklet. A legmagasabb, 29,35 °C-os középhőmérsékletet 2013. július 29-én mérhettük. A legmagasabb maximum-hőmérsékleti értékek listájában viszont ez a nap csak a 3. helyre fért fel 38,4 °C-kal, ugyanis 2007. július 20-án 39 °C, 2013. augusztus 8-án pedig 39,5 °C volt, így utóbbi számít az abszolút melegrekordnak. A legalacsonyabb napi maximum az említett 2012-es februári hideg alkalmával, 3-án volt -8,1 °C-kal, míg a legmagasabb, 22 °C-os minimumot 2007. július 19-én mérhettük.
(Megjegyzés: a grafikonokon február és március határán szerepelő szakadás a nem szökőévekben kimaradó február 29. miatt jelentkezik.)

Havi hőmérsékleti átlagok:
A havi hőmérsékleti átlagokban (6. ábra) az egyes évek között viszonylag nagy, 4-5 °C körüli szórás jelentkezett, de januárban, februárban és áprilisban a 7-9 °C-ot is elérte a legnagyobb eltérés mértéke. A május sokáig kivételesen egységesnek számított, mivel 2007 és 2017 között 2009 kivételével 15,1 és 16,2 °C között alakultak a havi középértékek, ám 2018-ban kiugróan meleg, majd a következő 3 évben hűvös májusok következtek. Az előző szakaszban említett, hosszantartó hideggel járó 2017-es január lett a 15 éves időszak leghidegebb hónapja, melynek mértékét mutatja, hogy a második leghidegebb hónap (2009. január) középhőmérséklete már több, mint 2,5 °C-kal magasabb volt. A 15 év átlagához viszonyított legnagyobb, körülbelül 5 °C-os negatív anomália is ekkor jelentkezett. A legnagyobb pozitív anomáliát a 2020-as február produkálta (nem sokkal megelőzve a korábbi csúcstartó 2016-osat), melynek 6,3 °C-os középhőmérséklete alig maradt el a márciusi átlagtól. A legmelegebb hónapokat a több hőség- és forró időszakot is produkáló 2015-ös nyár hozta, akkor mind a július, mind az augusztus 23 °C körüli havi középhőmérséklettel zárt.

Hőmérsékleti jelzőnapok éves száma:
A hőmérsékleti jelzőnapok (7. ábra) egyes paraméterei jelentős évenkénti változékonyságot mutatnak. Így a legtöbbük esetén nem mutatkozott határozott tendencia, ugyanakkor a fagyos és téli napok enyhe csökkenése észrevehető. Összességében a téli és a nyári napok száma is 90 körül mozgott egy-egy évben, azonban a már említett csapadékos és gyakran felhős 2014-ben mindkettő alacsonyabb számban fordult elő. Hasonlóan kevés nyári nap volt továbbá 2010-ben is, amikor áprilistól csapadékos időjárás köszöntött be, melynek csúcspontja éppen nyárra esett. Ez azonban a hőségnapokban már nem okozott számottevő visszaesést. A 2012-es és 2015-ös nyarakon kimagasló volt a hőségnapok és a forró napok száma, viszont a nyári napok esetén nem mutatkozott érdemi kiugrás. A fagyos és téli napok tekintetében a 2010-es és 2011-es év hozta a csúcsot, de a legtöbb zord nap a már említett 2012. februári hidegbetöréshez kapcsolódott. A 2017-es hideg január hatása szintén megmutatkozott a téli napok és zord napok magasabb számában, azonban az év második fele (október-december) magasabb minimumokat hozott, így a fagyos napok száma végül nem lett kifejezetten magas. 2015-től kezdve már előfordultak 5-nél kevesebb téli napot produkáló évek is, akkor, 2019-ben és 2021-ben is csupán 3 ilyen nap volt. A néhány kiugró évtől eltekintve a zord, trópusi és forró napokból áltagosan évi 1-2 fordult csak elő, de több olyan év is volt, amikor egyet sem regisztrálhattunk ezekből.
Az alábbi táblázatok a jelzőnapok 15 éves átlagait tartalmazzák, különbontva a nyári és téli időszakra jellemző paramétereket:

A napi csapadékösszeg értékek éves menete:
A napi csapadékösszegeket (8. ábra) tekintve az éghajlati normának megfelelően a téli és kora tavaszi hónapok a legszárazabbak, ekkor csak egy-egy 30 mm körüli napi csapadékhozam fordult elő. Nyáron és ősszel viszont gyakrabban jelentkeztek kiadós csapadékmennyiségek, melyeket részben egy-egy hevesebb zivatar, részben hullámzó frontok és - főként mediterrán - ciklonok okoztak. A legnagyobb napi összeget, 64 mm-t 2008. június 3-án mérhettük, melyet egy felhőszakadással kísért, hosszabb ideig felettünk tartózkodó zivatar eredményezett. Érdekesség, hogy napi átlagban nem nyáron, hanem szeptember második felében és október legelején jelentkeztek a legnagyobb 18-22 mm-es csapadékértékek. A 15 év alatt egyetlen olyan nap fordult elő, amikor egyik évben sem hullott mérhető mennyiségű csapadék, szeptember 23-a. A csapadékos napok éves átlaga (melybe beletartoznak azok is, amikor nem jött össze mérhető mennyiség) a 15 évben 155 volt.

Havi csapadékösszegek:
A havi csapadékösszeg értékek (9. ábra) eloszlása nagyjából megfelel a hosszabb időtartamú éghajlati átlagoknak, habár a nyári csapadékmaximum átlagosan nem bizonyult annyira kifejezettnek, mivel a május és a szeptember is hasonló, 80 mm-t elérő vagy meghaladó értékeket produkált. A legszárazabbnak az április adódott, igaz, nem sokkal megelőzve a januárt, mely a hónapban gyakran fennálló anticiklonális hatásoknak volt köszönhető. A legkisebb, mindössze 0,5 mm-es havi csapadékösszeget 2012 márciusában mérhettük, de hasonlóan száraz volt 2011 novembere is, ráadásul az akkori 1 mm csapadék kizárólag ködszitálásból jött össze. A legtöbb, 209,0 mm-es csapadék az előző szakaszban is említett 2008-as júniusban hullott. Utóbbi esetben a 3-ai felhőszakadás után is többször előfordultak még intenzív zivatarok, így a havi mennyiség már 5-én elérte a 100 mm-t. Az egyes hónapok között nagy szórás mutatkozott, különösen nyáron és ősszel. Január, március, április és december kivételével minden hónapban előfordultak 100 mm-t meghaladó összegek.

A napi hóvastagság értékek szezonális menete:
A napi hóvastagság értékek (10. ábra, a hómentes május-szeptember időszak nélkül) meglehetősen nagy szórást mutatnak, mivel ezeket a téli időszak hőmérséklete és csapadékeloszlása is meghatározza. A legkiadósabb havazások általában mediterrán ciklonokhoz kapcsolódtak, különösen abban az esetben, amikor ezek Magyarország vagy a Dunántúl középső részén kanyarodnak fel, és az Alpokalja térségében a hátoldalukon jelentős csapadék hull. Különösen kedvező volt, amikor néhány nap eltéréssel több ilyen ciklon is követtte egymást rövid időn belül. A 15 éves időszakban ez utóbbira két markáns példa volt: elsőként 2010. november utolsó és december első napjaiban, majd 2013. január közepén, és a többszöri havazások mindkét esetben 30 cm-es maximális hóvastagságot eredményeztek. 2010-ben emellett már a január-március időszakban is előfordultak nagyobb havazások, illetve a januárt követően 2013 februárjában és márciusában szintén többször havazott. Az utolsó havasabb időszak 2018 februárjában és márciusában volt, majd ezt követően jelentősen lecsökkentek a havas esetek (erről bővebben a következő szakaszban). A 2012/13-as tél különlegességét nem csak a többszöri havazás jelentette, ugyanis ekkor szinte napra pontosan fél évnyi különbség adódott az első és az utolsó hótakarós nap között: az előbbi október 29-ére, az utóbbi pedig március 28-ára esett.

A téli csapadékkal kapcsolatos jelzőnapok éves száma:
A téli csapadékkal (hó, valamint ónos/fagyott eső) kapcsolatos jelzőnapok (11. ábra) esetén szintén nagy az egyes évek közötti eltérés. Az előző szakaszban említett 3 év, 2010, 2013 és 2018 itt is kiemelkedett, ugyanis egyedül ezekben az években lépte át az 50 cm-t az összesen leesett hó mennyisége, sőt, 2013-ban a 100 cm-t is. A havas és hótakarós napok száma mindhárom évben 40 körül alakult, de a hótakaró esetén már nagyobb volt az eltérés, ugyanis amíg a tartósabb hideg időszakoknak köszönhetően 2010-ben az 50-et is meghaladta a számuk, addig a másik két évben 30-40 közötti volt. A hótakarós napok számában és a legnagyobb hóvastagságban 2019-től jelentős visszaesés következett be, köszönhetően a téli időjárási helyzetképek megváltozásának. Akkortól ugyanis részben lecsökkent a mediterrán ciklonok száma, de sokkal inkább markánsabbá és hosszabbá váltak a téli enyhe időszakok, így a csapadék halmazállapotának aránya eltolódott a folyékony felé. A mélypont a 2020-as év volt, amikor az év elején és a végén is tartósan anticiklonális hatások alá kerültünk, ami januárban és decemberben hidegpárnás helyzetet eredményezett. Míg azonban előbbi hónapban ez gyakran járt zúzmarás köddel és ónos szitálással, addig decemberben még éjszakánként is csupán 9 alkalommal csökkent fagypont alá a hőmérséklet. Mindezek révén csupán egyetlen hótakarós nap fordult elő az évben, és akkor is csak 1 cm hó esett. Elsősorban a januárnak köszönhetően az ónos/fagyott csapadékú napok száma (melybe az ónos szitálás is beletartozik) viszont magasabb volt a szokásosnál.
Az alábbi táblázatok a téli csapadékos jelzőnapok és hóadatok 15 éves átlagait tartalmazzák:

Zivataros és jeges napok éves és havi száma:
Mivel a meteorológiai definíció szerint zivataros napnak az minősül, amikor dörgés hallható - függetlenül a csapadékhullástól -, a zivataros napok jellemzésénél külön bemutatásra kerülnek a csapadékkal és anélkül járó esetek, továbbá a nem feltétlenül zivatarhoz, de mindenképp konvektív csapadékhoz kapcsolódó jeges napok is (12. ábra). A zivataros napok száma szintén nagy éves változékonyságot mutat, melyet főként a nyárra jellemző nagytérségi időjárási helyzet határoz meg. Meleg, de szárazabb, anticiklonális nyarakon, mint például 2015-ben, vagy éppen hűvös, esősebb nyarakon, mint például 2010-ben kevesebb zivataros nap fordult elő. Ugyanakkor az úgynevezett bárikus mocsárhelyzetekkel tarkított nyarakon, amikor napokig labilis, nedves légtömeg helyezkedik el felettünk, és akár mindennaposak a zivatarok, jóval magasabb a zivataros napok száma. Ennek köszönhetően 2008-ban és 2009-ben, 2014-ben, valamint 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben a 40-et is elérte vagy meghaladta az éves mennyiség. Az összes zivataros napnak átlagosan 29 %-án lehetett csak dörgéseket hallani távolabb vonuló cellákból, míg 71 %-án csapadék is hullott a zivatarokból. Ugyanakkor e tekintetben is vannak kiugrások, így például 2018-ban a zivataros napok 45 %-a volt csak dörgéses nap, de 2015-ben is megközelítette az arányuk a 40 %-ot. Jeges napból (jégeső: jégátmérő > 0,5 cm, jégdara: jégátmérő <= 0,5 cm) átlagosan 2 fordult elő egy évben, de 2019-ben 6-ot regisztrálhattunk, ráadásul ebből 5 jégeső volt, esetenként a heves kategóriának megfelelő, 2 cm-nél nagyobb átmérővel. A zivataros napok havi eloszlása (13. ábra) megfelel az éghajlati normának, miszerint a június és a július a legzivatarosabb hónap, de egyes években a maximum áttevődött májusra, illetve augusztusra. A legtöbb, 15 zivataros nap egy hónapban 2018 májusában fordult elő, az említett bárikus mocsárhelyzet tartós fennállása révén. A téli félévben jóval ritkább a zivatartevékenység, de a novemberen kívül minden hónapban előfordult már legalább egy alkalommal a 15 éves időszakban (2023-ban azonban novemberben is volt 2-szer).
Az alábbi táblázat a zivataros és jeges napok 15 éves átlagait tartalmazza:

Ködös napok éves és havi száma:
A ködös és zúzmarás napok száma (14. ábra) viszonylag kiegyenlítetten alakult. Ködös nap a 15 év alatt átlagosan évente 41-szer fordult elő, és a legtöbb évben ehhez képest +-10 napon belül mozgott a ködös napok száma. 2007-ben azonban ennél jóval kevesebbszer, míg a téli csapadékos jelzőnapoknál már említett, januárban és decemberben is tartós hidegpárnával járó 2020-ban jóval többször volt köd. Zúzmara évente átlagosan 3-szor képződött, de 2014-ben egyszer sem volt erre példa, míg 2017-ben 10 zúzmarás napot regisztrálhattunk. Utóbbihoz nagy mértékben hozzájárult a korábban szintén említett, kifejezetten hideg január, amikor 7 napon is előfordult zúzmara. A ködös napok havi eloszlása (15. ábra) az éghajlati viszonyoknak megfelelően határozott őszi-téli maximumot mutat, de átlagosan a tavaszi és a nyári hónapokban is kialakul 1-1 napon köd. 2020 azonban nem csak januárban (15) és decemberben (11), hanem júniusban és júliusban is sok ködös napot produkált, mely szintén hozzájárult az említett kiugró éves értékhez. A 2007-es ködszegény évért viszont főként az őszi és decemberi ködös napok alacsony száma volt a felelős. A legtöbb, 20 ködös nap 2015 decemberében volt, azonban az év addigi részében kevesebbszer fordult elő látásromlás, így a teljes év végül az átlagosnak megfelelő lett.

Átlagos széljárás:
A szélirányok gyakorisága a 15 éves időszakban (16. ábra) jól tükrözi a térségben jellemző, főként az Alpok által befolyásolt sajátosságokat. A hegység árnyékoló hatásának köszönhető ugyanis, hogy az uralkodó széljárás észak-déli, így a nyugati, északnyugati, illetve keleti szelek meglehetősen ritkán fordulnak elő. Az északi szelek gyakorisága kiemelkedő, eléri a 37 %-ot, melyet 27 %-os értékkel követ a déli szélirány. A délnyugati irány gyakorisága még kevéssel meghaladta a 10 %-ot, míg a délkeleti és északkeleti már kissé elmaradt attól, az északnyugati pedig az 5 %-ot sem érte el. A keleti szelek ritkaságát az Alpok mellett a nagytérségi áramlások is befolyásolják, mivel viszonylag ritkán alakul ki a Kárpát-medencében olyan időjárási helyzet, ami keleti irányítással jár. Az összesítésben nem szerepelnek a szélcsendes napok, illetve azok sem, melyeken erősen változó szélirány volt jellemző, ezek együttesen a teljes időszak 7 %-ában fordultak elő. Ugyanakkor amikor csak egy, jól meghatározott szélirány-változás történt egy napon, például egy hidegfront átvonulása kapcsán eleinte délies, majd északias szél fújt, abban az esetben mindkettő irány bele lett számolva az összesítésbe.