Bevezetés:
A Numa ciklon (mely a berlini Freie Universität-től kapta a nevét) egy leszakadó mérsékelt övi ciklonból alakult ki a Földközi-tenger középső medencéjében, majd egy kis méretű, de jól fejlett medikánná fejlődött Görögország és Olaszország között. A ciklon több hullámban okozott heves esőzéseket Dél-Olaszországban és Görögországban. A ciklon útvonalát és erősségét az 1. ábra, valamint az 1. táblázat szemlélteti.

Szinoptikus leírás:
2017 novemberének első napjaiban blocking helyzet jellemezte az időjárást az Atlanti-óceán északi részén, mely közrejátszott a Rina trópusi ciklon kialakulásához is az óceán középső részén. 5-én egy erős mérsékelt övi ciklon érte el Grönland déli részét, mely a következő napokban lelassult és egy nagyobb kiterjedésű, több-középpontú ciklonná alakult át Izland és Skandinávia felé haladva. Ennek hosszan elnyúló, fő hidegfrontja kölcsönhatásba került Rinával, melynek hatására az 9-én mérsékelt övi ciklonná alakult, mely a ciklonrendszer déli oldalán gyors mozgással kelet felé indult meg és végighaladt Európa középső részén. Mögötte egy másik peremciklon is kifejlődött a frontálzónán, ami 11-én érte el a Brit-szigeteket, és a hátoldalán sarkvidéki légtömeg árasztotta el Nyugat-Európát. Ez az Alpokat elérve 13-ára virradóan ciklogenezishez vezetett a hegység déli oldalán, és ezt a mediterrán ciklont nevezte el a berlini Freie Universität Numa-nak. A ciklonhoz kapcsolódva egy magassági hidegörvény is leszakadt a Mediterráneum fölé, mely megnövelte az instabilitást, így Numa már a kezdeti időszakban is intenzívebb zivatarokat okozott Olaszországban.

November 14-én a hidegfront mentén egy másodlagos ciklonális örvény keletkezett Dél-Itália felett, mely hamarosan a domináns központtá vált, míg az eredeti fokozatosan feloszlott a Tirrén-tenger felett. Az új központ 15-én elkezdett leszakadni a frontálzónáról, és 16-án reggelre már viszonylag szervezett konvekció alakult ki körülötte, így Numa - a még viszonylag gyenge szélerősség végett - 06 UTC körül szubtrópusi depresszió lett. A ciklon ekkor Szicíliától délre helyezkedett el, mérsékelten meleg, 21-22 °C-os tenger felett, majd napközben északkelet felé fordult. Eközben tovább szerveződött, a nap második felében egyre kiterjedtebb konvekció zajlott a központja körül, melyek már spirális karokba rendeződtek. Mivel időközben Közép-Európa felett megerősödött egy anticiklon, és a légörvény annak blokkoló hatása miatt a következő 1,5 napban szinte megállt az olasz csizma sarkánál. 17-ére virradó éjszaka a zivatarfelhőzet szinte teljesen körülzárta a ciklonközpontot, és előfordultak a korábbinál intenzívebb gócok is, -50, -55 °C körüli felhőtetővel. Ennek köszönhetően Numa gyenge szubtrópusi viharrá erősödött (2. ábra), ám ezt követően nem változott az intenzitása, mivel a konvekció átmenetileg legyengült.

A zivatarképződés napközben tért vissza, és egyre inkább a ciklonközpont közelében zajlott, miközben a ciklon felett egy gyengébb magassági szétáramlási zóna is elkezdett kifejlődni. Mindezek eredményeképp Numa 12 UTC körül trópusi viharrá alakult, rövidesen pedig újra erősödni kezdett. Napnyugta után ugyanis a korábbinál intenzívebb konvekció indult meg, -60, -65 °C körüli felhőtetőkkel, melyek 18-án 00 UTC körül rövid időre teljesen körbezárták a ciklon központját, egy szemet kialakítva, és ebben az időben érte el legnagyobb erősségét a ciklon (3. ábra). Reggel a konvekció jelentősen legyengült, feltehetően annak köszönhetően, hogy a régóta alig mozduló ciklon lehűtötte maga körül a tengert. A ciklon struktúrája azonban szervezett maradt, továbbra is megfigyelhető volt egy felhőmentes szemszerű képződmény a központban (4. ábra). Ezzel együtt némileg vesztett erejéből az időközben délkelet felé meginduló légörvény. A lehűtött tengerrészt elhagyva délután ismét erős konvekció kezdődött a ciklonközpont körül és attól északra, helyenként -60, -65 °C-os felhőtetőkkel (5. ábra), melynek köszönhetően megállt a ciklon gyengülése. Numa keletebbre fordulva 23:30 UTC körül partot ért Kefalónia szigetén, majd Görögország kontinentális, hegyvidéki része felett áthaladva gyorsan vesztett erejéből, így 19-én reggelre trópusi depresszió, végül a déli órákra az égei partvidéket elérve poszttrópusi ciklon lett.

Szél és légnyomás
Megjegyzés: a ciklonok erősségét a Saffir-Simpson hurrikánskála szerint 1 perces átlagszél alapján határozzák meg, és közelítőleg ezt mérik a műholdas szélmérő szenzorok is, azonban a hagyományos szinoptikus/reptéri meteorológiai állomások és a hajók 10 perces átlagban adják meg a szélerősséget, mely némileg alacsonyabb az 1 perces átlagnál.

Mivel a ciklon élete legnagyobb részét a nyílt víz felett töltötte, a ciklon állapota és erőssége az ASCAT-A és ASCAT-B műholdas szenzorok szélmérései által volt a legjobban becsülhető (6. ábra), de emellett kisebb számban rendelkezésre álltak szél és légnyomás adatok a környező partok menti területekről (2. táblázat), valamint hajókról (3. táblázat) is. A mérsékelt övi szakaszban, november 15-én és 16-án a ciklon érintette Lampedusa és Málta szigetét, ahol 1004-1005 hPa körüli nyomásminimumot mértek. Ez közelítőleg összhangban volt a UKMet becslésével, de nagyjából 1 hPa-lal alacsonyabbnak bizonyult annál. November 14-én 19:00 UTC-kor a szardíniai Capo Bellavista-n az átlagszél elérte a 70 km/h-t (38 csomót), egy órával később a széllökés pedig a 107 km/h-t (58 csomót), ezen kívül viszont nem volt olyan szárazföldi mérés, mely elérte a (szub)trópusi kategória alsó határának számító 65 km/h-s (35 csomós) átlagos szélsebességet. Az ASCAT mérések szintén 55-65 km/h (30-35 csomó) körüli maximális szélerősséget mutattak ezekben a napokban. Mindezek alapján Numa a kialakulása után átmenetileg veszített kissé az erejéből 15-én, és a másnapi szubtrópusivá alakulása idején a depresszió kategóriának megfelelő 55 km/h (30 csomó) körüli szélsebességet produkált.

A szubtrópusi átalakulás után a központi légnyomás lassanként csökkenni kezdett, melyről konkrét mérési adatok ugyan nem álltak rendelkezésre, de a UKMet analízise is alátámasztotta ezt, valamint 17-én és 18-án a ciklon szemétől távolabb, az olasz csizma sarkánál elhelyezkedő Santa Maria di Leuca településen ugyanúgy 1004-1005 hPa-os légnyomást mértek, mint korábban a ciklonközpont által közvetlenül érintett Lampedusa-n és Máltán. Az említett dél-olasz városban az átlagos szélsebesség tartósan 50-55 km/h (27-30 csomó) körül alakultak, 70-80 km/h-s (38-43 csomós) széllökésekkel. 16-án 08:19 UTC-kor egy ASCAT mérés megerősítette a ciklon átalakulását, ugyanis a korábbiaknál jóval szimmetrikusabbá vált a cirkuláció, viszont a legerősebb szelek még a ciklon déli oldalán fújtak, és nagyobb területet érintettek. A következő 1,5 napon csupán egy részleges mérés volt leérhető 17-én 08:00 UTC-kor, mely ugyan szintén nem mutatott még 65 km/h-t (35 csomót) elérő szélsebességet, de a mérés hiányossága, valamint a ciklon struktúrájának szervezettebbé válása okán valószínűsíthető, hogy Numa 00 UTC körül már szubtrópusi vihar lett. 12 UTC-re a ciklon trópusivá alakult, és ezután erősödni kezdett. Ezt 19:17 UTC-kor egy ASCAT mérés is megerősítette, mely már 75 km/h (40 csomó) körüli szélmaximumot mutatott, és az erősebb szelek zónája sokkal koncentráltabbá vált a kevésbé szeles cikloncentrum körül, teljesen körbevéve azt. November 18-án 09:18 UTC-kor egy újabb mérés is érintette a ciklont, mely hasonló szélmezőt mutatott mind a struktúrát, mind az erősséget tekintve. Mivel a konvekció a két mérés között volt a legszervezettebb, átmenetileg szinte teljesen zárt szemmel, Numa a becslések alapján 18-án 00 UTC-kor érte el a legnagyobb erősségét 95 km/h (50 csomó) körüli szélsebességgel, a központjában pedig ekkorra 994 hPa köré csökkenhetett a légnyomás.

A ciklon 18-án délkelet, majd kelet felé kanyarodva kissé gyengült. A ciklon éjszaka elérte Görögországot, ahol Ithakán (7.a. ábra), valamint a kissé keletebbre fekvő Aitoliko-n (7.b ábra) egyaránt 999-1000 hPa közötti nyomásminimumot mértek, meglehetősen nagy nyomásgradienssel, ugyanis a minimum előtt és után is 8-8,5 hPa körül alakult a 3 órás nyomáscsökkenés, majd nyomásemelkedés. A mérések megerősítették azt is, hogy Numa meleg maggal rendelkezett, ugyanis a hőmérséklet és a harmatpont átmenetileg mindkét helyszínen 2-2,5 °C-kal ugrott fel a "szem" átvonulásakor. Ezalatt a szél a kezdeti délkeleties északnyugatira, északira fordult, és különösen Aitoliko-n a szélerősségben határozottan megmutatkozott a trópusi ciklonokra jellemző kettős maximum a központ átvonulását kísérő jelentős szélgyengülés előtt és után. Az átlagos szélsebességek a partok menti mérőállomásokon ugyan nem érték el a trópusi vihar kategória alsó határának számító 65 km/h-t (35 csomót), de a Peloponnészoszi-félsziget északi részén, egy tengerszorosban fekvő Rio városában november 19-én 04:30 UTC-kor 57 km/h-s (31 csomós) szélsebességet mértek 92 km/h-s (50 csomós) széllökéssel, és emellett még több helyen előfordultak 65-90 km/h (35-50 csomó) közötti széllökések. Még a partotérés előtt, 18-án 18:56 UTC-kor egy részleges ASCAT mérés érintette a ciklon gyengébb, keleti felét, ahol hasonló, 55-60 km/h-s (30-32 csomós) szélsebességeket mutatott, mint az előző két mérés, így feltételezhető, hogy a ciklon erősebb, nyugati felén akkor is fennállt még a trópusi vihar kategóriának megfelelő szél. A partotérés után Numa hamar legyengült, melyet a központi nyomás gyors megemelkedése és a ciklonhoz kapcsolódó szélsebességek csökkenése is jelzett.

A ciklonhoz kapcsolódó legpusztítóbb időjárási jelenség a kiadós eső volt, mely már a mérsékelt övi szakaszától kezdve érintette Dél-Olaszországot és Görögországot (4. táblázat). A ciklonhoz kapcsolódva több hullámban képződtek intenzív zivatarok a térségben, és mivel az áthelyeződése viszonylag lassú volt, ezek többször is érintették ugyanazokat a területeket. Olaszország legdélebbi és Görögország délnyugati részén helyenként 100-300 mm csapadék hullott 7 nap alatt. A legnagyobb összegeket az olaszoknál Santa Maria di Leuca (246,5 mm), míg a görögöknél Gaios (290,4 mm) településeken mérték, ám a magasabb fekvésű területeken ezeknél nagyobb mennyiségek is előfordulhattak. Mivel Görögországban már a ciklont megelőzően is jelentős csapadék hullott, az újabb esőzések sokfelé okoztak árvizeket, földcsuszamlásokat, melyek jelentős károkhoz vezettek a lakásokban, közlekedési hálózatban, valamint az elektromos- és az ivóvíz-ellátásban. A becslések alapján körülbelül 100 ember megsérült, legalább 22 elhunyt, és több, mint ezren maradtak fedél nélkül az árvizek miatt.

Mivel Numa kis méretű és mérsékelt erősségű trópusi vihar volr, nem okozott jelentős hullámzást. A műholdas mérések alapján a mértékadó hullámmagasság november 18-án 07:08 UTC-kor 3,5-4 m (12-14 láb) körüli volt a ciklon erősebb, nyugati oldalán, azonban a későbbi mérések a görög partok közelében már alacsonyabb hullámokat rögzítettek (8. ábra).

Reanalízis adatok:
A Numa ciklon az ECMWF ERA5 nagyfelbontású reanalízis adati által is analizálva lett. A vizsgált paraméterek a következők voltak: 300 hPa-os szélmező és divergencia (9. ábra), 925 hPa-os geopotenciál és 850 hPa-os vertikális sebesség (10. ábra), 850 hPa-os szélmező és ekvivalens potenciális hőmérséklet (11. ábra), 500-1000 hPa-os rétegvastagság és 850 hPa-os relatív örvényesség (12. ábra), 200-1000 hPa-os rétegvastagság és 300 hPa-os potenciális örvényesség (13. ábra), valamint a potenciális örvényesség vertikális metszete a ciklon központján keresztül (14. ábra). A vizsgált időtartam november 13. 00 UTC-től november 19. 21 UTC-ig terjedt. Itt azonban csak két kiválasztott időpont kerül feltüntetésre, az egyik november 17. 03 UTC, mely Numa szubtrópusi állapotát, valamint november 18. 03 UTC, mely a trópusi állapotát reprezentálja. A teljes időszak térképeiből készített animáció megtekinthető az alábbi videón:

Numa egy tipikus, az Alpok déli oldalán bekövetkező lee-oldali ciklogenezis lévén jött létre, amikor egy hidegfront mögötti hideg légtömeg két oldalról megkerülte a hegységet: az nyugati ága Franciaországon és a Ligur-tengeren keresztül, míg a másik Ausztrián, Nyugat-Magyarországon és Szlovénián/Horvátországon keresztül érte el Olaszország térségét. Ez a folyamat remekül végigkövethető volt a 850 hPa-os ekvivalens potenciális hőmérséklet (EPH) térképeken november 13-án, emellett különösen az 500-1000 hPa-os rétegvastagság esetén jól megfigyelhető volt a front menti nagy hőmérsékleti gradiens, illetve a front menti relatív örvényességi zóna 850 hPa-on. A ciklogenezis során egy magassági cut-off ciklon is létrejött, mely segítette Numa erősödését, mivel kedvező magassági divergenciát generált felette a környező jet mag cirkulációja révén. Továbbá 300 hPa-on erős potenciális örvényességi szalag helyeződött a térségbe, ami a később felcsavarodott a magassági ciklon központi része körül és kissé erősebbé is vált. Így a ciklon első, mérsékelt övi fázisában a magassági baroklin folyamatok játszották a határozottabb szerepet, mely azt is eredményezte, hogy jelentős instabilitás alakult ki, és a ciklon hidegszektorában szervezett és tartós konvekció tudott kialakulni. November 15-én a ciklon egy hurkot írt le Dél-Olaszország és Szicília körül, miközben 850 hPa-on már melegebb légtömeg áramlott a központjába egy gyengülő meleg, nedves szállítószalag felcsavarodása révén. A kialakuló, gyenge meleg mag már a rétegvastagság térképeken is kezdett megmutatkozni, emellett a 850 hPa-os relatív örvényesség is erősödni kezdett a cikloncentrum körül, a nap második felében pedig egyre inkább elszeparálódott a körülötte lévő frontális örvényességi mezőktől. 16-án ezek a folyamatok tovább folytatódtak, ugyanakkor a magasban még hatással volt a ciklonra egy kisebb jet-mag és az erősebb potenciális örvényességi mező, ami megerősítette, hogy a szervezett konvekció ellenére Numa ekkor még csak szubtrópusi ciklonná alakult, és a szervezettebb konvekció még részben ezek hatására alakult ki.