Gyöngyházfényű felhők:
Ezek a világító felhők téli párjai, ugyanis csak abban az időszakban, leggyakrabban januártól március elejéig jelennek meg. Ahogy angol nevük is utal rá, viszonylag alacsonyan, a sztratoszféra alsó részén, ~15-20 km-es magasságban képződnek, és szükséges feltételük, hogy az adott légréteg hőmérséklete legalább -78 °C-os vagy annál hidegebb legyen. Ez általában csak a sarkkörön belül teljesül, ám amikor a sztratoszférikus poláris örvény szimmetriája megbomlik - például egy jellegzetes hirtelen melegedés miatt -, akkor az örvény hidegebb része az alacsonyabb szélességek fölé tolódhat. Azonban még így is inkább Észak-Németország és a Brit-szigetek szélessége az, ahol időnként még fel szoktak tűnni ezek a felhők, annál délebbre nagyon ritkán. Megfigyelték még továbbá, hogy a hegységek áramlás mögötti (lee-) oldala kedvezhet a kialakulásukhoz, feltehetően a hegyvonulat felett létrejövő hullámmozgások okán, bár ez nem szükségszerű, síkvidéken szintúgy előfordulnak. Megjelenésükben hasonlítanak az irizáló felhőkhöz, ugyanis gyakran élénk színekben pompáznak, azonban míg azok esetében leggyakrabban akkor fordul elő ez a jelenség, amikor közel vannak a Naphoz, a gyöngyházfényű felhők attól távolabb is irizálnak. A fő elkülönítésüket azonban itt is a napszak segítheti, ugyanis napnyugta után, illetve napkelte előtt még/már látványosan pompázhatnak, amikor a "hagyományos" felhők sötétek. Alacsonyabb magasságuk miatt viszont itt nincs akkora időbeli különbség, mint a világító felhőknél.

Hazánkban az egyetlen valószínűsített eset 2016. február 1-jén történt. Ekkor a poláris örvény kedvező irányú kibillenése révén Európa északnyugati részén sokfelé figyeltek meg gyöngyházfényű felhőket már az előző napokban is. A sztratoszférikus hidegmag 1-jén elérte az Alpok térségét, és bár fokozatosan zsugorodott, gyengült, a bécsi rádiószondás mérés alapján 12 UTC-kor -82 °C volt a minimális hőmérséklet ~16 km-es magasságban. Bár a nap nagy részében sok felhő borította az eget, a szombathelyi webkamerán a kevésbé felhős időszakokban látható volt egy szinte egyhelyben álló, igen magas felhőmező, ami az Alpok lee-oldalán helyezkedett el. A városban én is készítettem egy fotót napközben, amin középen hagyományos, irizáló gomolyfoszlányok láthatók, bal oldalt (bekarikázva) azonban egy jóval halványabb és magasabb, szintén színjátszó felhő figyelhető meg, mely akár gyöngyházfényű felhő is lehetett.

Napnyugtára némileg csökkent a felhőzet, így Egyházasrádócról láthatóvá vált a magas felhőmező nagy része, mely vizuálisan magasabban helyezkedett el, mint a repülők kondenzcsíkja (ez különösen az alsó fotón látható). A felhőzet a külföldi észlelésekhez képest kevésbé volt lencseszerű, inkább hullámos megjelenéssel rendelkezett, feltehetően az Alpok hatására. A színe pedig homogénebb volt, többnyire halványan megjelenő színjátszással. Egy-egy felhőrészen azonban sokkal élénkebb, jellegzetes rózsaszínes-lilás színek is megjelentek, helyenként zöldes átmenettel.

Napnyugta után a felhőzet magasabb része vöröses árnyalatú lett (fent, a bokrok felett/balra), némileg később, mint a közelében található fátyolfelhők, melyek a kép közepén már szürkék.

Sarki fény:
Az utolsó jelenség némileg kilóg a sorból, hiszen ez nem földi eredetű, hanem a napszéllel érkező töltött részecskék gerjesztik a légkör legfelső rétegét (ionoszféra). Ennek a jelenségnek nincs szezonalitása, bármely évszakban feltűnhet (de nyáron a rövidebb éjszakák korlátozzák a megfigyelhetőségi időszakot). Hazánkban viszont leginkább a kb. 11 éves ciklust mutató naptevékenység maximumai idején van esély megpillantani (vagy gyakrabban inkább csak lefotózni). A légkör különböző rétegeiben másként gerjednek az atomok, molekulák (leginkább az oxigén és a nitrogén), így a sarki fény alsóbb része általában zöld, esetleg lilás színű, míg a magasabb része vöröses, de itt is előfordulhat lilás szín. Magyarországról leggyakrabban ez utóbbi látható csak, de ritkán megfigyelhetőek zöldes részek is. A maximumát 2024-ben elérő napciklusban 2023-ban és 2024-ben többször is megjelent sarki fény, bár ezek többége csak a sokkal érzékenyebb éjjellátó webkamerákon volt észlelhető. A 2023. április 23-ai és a november 5-ei, valamint a 2014. május 10-ei és október 10-ei azonban szabad szemmel is látható volt, igaz, utóbbi a felhős idő miatt nagyon korlátozottan. A november 5-ei és a május 10-ei különösen nagy kiterjedésűnek és fényesnek bizonyult, melyre legutóbb 2003 novemberében volt példa.

A legkedvezőbb megfigyelési feltételeket számomra a november 5-ei eset jelentette, melyet Ferihegyről sikerült megfigyelnem, hidegfront mögötti tiszta időben, csupán kevés felhő mellett. Háromnegyed 6 körül az éjjellátó kamerákon már látszott vöröses színű sarki fény, amit szabad szemmel még nem lehetett látni, de hosszú záridős (30 s) fotón megjent észak felé.

6 óra után néhány perccel erős felfénylést produkált a sarki fény, mely - a város fényszennyezése ellenére - halványan már szabad szemmel is látszott. Eleinte szürkés-lilás, oszlopszerű megjelenése volt, majd gyorsan kiterebélyesedett és fényesebb, vörös színű lett. Hosszú záridős fotókon (az első kép 30 s, a másik kettő 20 s) természetesen sokkal látványosabban mutatkozott meg a jelenség: a sarki fény nagyobb része eleinte vöröses-narancsos színű volt, a bal felső részén lilás, míg a horizont közelében zöldes átmenettel. A fényes, szabad szemmel is látható etap kb. 15 percig tartott, ezután elhalványodott a jelenség.