Bevezetés:
2024 októbere időjárási szempontból nem sok érdekességet tartogatott Vas vármegyében. A hónap eleje még némileg változatosabb időt hozott: 2-án és 3-án egy mediterrán ciklonból összességében sokfelé 40-60 mm eső esett, mellyel több helyen már rögtön meglett az átlagos havi csapadékmennyiség. 8-ától pedig 3 napos, jelentős enyhülés zajlott le, 8-án és 10-én sokfelé 23-24 °C körüli csúcsértékekkel, melyet 10-én egy újabb jelentős, 10-20 mm csapadékot okozó hidegfront zárt le. A hónap többi napján viszont jellemzően 9 és 13 °C között alakultak a napi középhőmérsékletek, és ritka eseményként sehol sem fordult elő fagyos nap a hónapban. Október második felét már anticiklonális hatások uralták, így akkor jóval szárazabbra fordult az idő, csupán egy-egy napon volt kisebb eső. A hónap így sokkal inkább csillagászati események révén maradhat emlékezetes, illetve részben csak maradhatott volna, ha nem szólnak közbe többször is a felhők.

Sarki fény jelenségek a hónap elején:
Október első napjaiban meglehetősen nagy aktivitást mutatott a Nap, (helyi idő szerint) 1-jén este egy X7.1-es, majd 3-án kora délután egy X9-es (röntgensugárzási) kategóriájú napkitörés történt egy időközben fokozatosan a Föld felé forduló nagyobb napfoltcsoportból, melyek közül utóbbi az aktuális napciklus addigi legerősebbje volt. Ezeknek köszönhetően a következő napokban többszöri geomágneses háborgás volt várható, ám mivel éppen akkor húzódott felettünk az említett mediterrán ciklon felhőzete, mely csak lassan vonult le rólunk, joggal merült fel az aggodalom, hogy az esetleges sarki fény jelenségek nem lesznek láthatóak. Végül azonban a vártnál később, 7-ére virradó éjszaka érkezett meg a napkitörések anyaga a Föld légkörébe, de még másnap éjjel is kitartott. Az erőssége ugyanakkor kissé elmaradt a várttól, a Kp-index értékei 6-7 körül alakultak. Vasban ezen a két éjszakán már nagyobbrészt derült volt az ég, de utóbbi éjszakán nyugat felől már érkeztek fátyolfelhők. Az éjjellátó webkamerák tanúsága szerint többször is megjelent halvány sarki fény észak felé, illetve két alkalommal, 7-ére virradóan éjjel 2 óra előtt, majd a következő este 11 és fél 12 között erősebb felfénylés is kialakult, melyek legintenzívebb szakaszai (kevésbé fényszennyezett helyekről) szabad szemmel is megfigyelhetőek voltak, nagyon halvány vöröses derengésként.

Október 9-ére virradóan újabb, X1.8-as kategóriájú napkitörés történt egy másik nagy napfoltból, mely ekkor szintén éppen a Föld felé fordult. Habár ez a röntgensugárzási értékben elmaradt az előző kettőtől, nagyobb mennyiségű és sebességű koronaanyag-kidobódással járt, mely már 10-ére virradóan elérte a Földet, erős geomágneses háborgást (8-9 közötti Kp-index) és az alacsonyabb földrajzi szélességeken is látványos, többször intenzíven és kiterjedten felragyogó sarki fényt okozott. Ez viszont éppen az az éjszaka volt, amikor a már említett hidegfront átvonult hazánk felett, így ebből a legtöbb helyen szinte semmit nem lehetett látni, csupán egy-egy kisebb felhőrésen át volt megfigyelhető a jelenség egy-egy rövid mozzanata.

A C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstökös
Még 2023 januárjában a Kínai Tudományos Akadémia Bíbor-hegyi Obszervatóriumában és az ATLAS projekt dél-afrikai csillagvizsgálójában egymástól függetlenül észlelték először az üstököst, mely ezért kapta a kettős, és 2023-ra datált hivatalos nevét. Az "égi vándor" 2024. szeptember végén érte el napközelségét, és előzetesen nagy reményekkel tekintettek rá a csillagászok, mivel korai felfedezése és az azóta zajló fokozatos fényesedése arra utalt, hogy a napközelség után igen fényes, szabad szemmel is jól látható objektum válhat belőle. Végül nem okozott csalódást, október 9. körül, amikor a Földről nézve látszólag a legközelebb volt a Naphoz, a -3, -4 magnitúdós látszólagos fényességet is elérte (összehasonlításképp, a közismerten fényes Vénusz - népies nevén Esthajnalcsillag - látszólagos fényessége jellemzően -4 és -4,5 magnitúdó körül változik). Ekkor azonban még nem lehetett megfigyelni, de 11-étől fokozatosan eltávolodott a Naptól, így az esti égen egyre jobban láthatóvá vált, illetve a nyugati országrészben többnyire csak láthatóvá vált volna. 13-án ugyanis még egy átvonuló gyenge hidegfront felhőzete akadályozta a megfigyelését. 15-étől pedig hiába alakította az időjárásunkat egy anticiklon, annak peremén az Alpok keleti oldalának torlódott a nedvesebb légtömeg, mely kiterjedt felhőképződéssel járt, több napon keresztül erősen felhős időt okozva - és ezáltal enyhe éjszakákat is, miközben az ország keleti felén a derült időben már több helyen megszülettek az első őszi fagyos napok. Némi szerencsénk azért akadt, mivel egy 15-ére virradóan érkező második hidegfront előtt 14-én este átmenetileg jelentősebben csökkent a felhőzet, így fél 8 után sokfelé megpillantható volt az igen látványos, hosszú csóvával rendelkező üstökös. A mag+kóma látszólagos fényessége ekkorra ugyan már 0,5-1 magnitúdóra csökkent, és a telihold fázist közelítő Hold erős fénye is negatívan befolyásolta a megfigyelést, világosabbá téve az égboltot, ám mindezek ellenére kitűnően megfigyelhető volt szabad szemmel, távcső nélkül is (a jelentősebb fényszennyezéstől mentes helyeken). A csóva hossza még szabad szemmel is elérte a 9-10°-ot, fotókon pedig 15-20° körüli hosszokat is mértek! Főként hosszabb záridős vagy több képből összeszerkesztett fotókon egy úgynevezett ellencsóva is látszott a csóvával ellentétes oldalon, mely nem más, mint az üstökös pályája mentén korábban kiszóródott por maradványa, ami annak köszönhetően vált láthatóvá, hogy a Föld éppen keresztezte az üstökös pályasíkját.

A nyugati országrészben 14-e után a következő esély október 19-én este lehetett volna az üstökös megfigyelésére, azonban az előzőleg dél felől fölénk érkezett sivatagi por, valamint a feltehetőleg ennek következtében kialakult, tartósan megmaradt vastag fátyolfelhőzet végül meghiúsította ezt. Másnap estére azonban kitisztult az ég, illetve ekkor a már fogyó, de még mindig fényes Hold is később, nem sokkal fél 8 előtt kelt fel, így rövid ideig még sötét égbolton is lehetett megfigyeléseket végezni. Az üstökös viszont az eddig eltelt napokban viszonylag gyorsan halványodott, a látszólagos fényessége 4 magnitúdó köré csökkent, azonban fényszennyezés-mentes helyekről még szabad szemmel is viszonylag jól látható volt, és továbbra is hosszú (szabad szemmel 4-5°-os, fotókon 11-12°-os) csóvával rendelkezett. Az üstökös megfigyelésére a következő este is alkalmasnak bizonyult, 22-ére azonban a felettünk elhelyezkedő anticiklon jóvoltából az alacsonyabb szinteken már megülepedett a piszkosabb, párásabb levegő. Így aznap este hiába volt kezdetben még derült az ég, szabad szemmel már éppen csak sejthető volt, de hosszabb záridős/magasabb ISO értékkel készült fotókon még jól beazonosítható maradt. A következő napokban visszatért a felhős idő, ezért kénytelenek voltunk "elbúcsúzni" a látványos égi vándortól, melyet így végül a körülbelül 1,5 hetes potenciális szabadszemes láthatóságából csak 3 estén csodálhattunk meg igazán. Az üstökösről készült saját, egyházasrádóci észlelések további adatokkal megtekinthetők az Üstökös naplóban.

Az üstökös eltávolodásával és halványodásával a hónap utolsó napjaiban ismételten a naptevékenység került előtérbe, ugyanis október 22-e után több nagyobb napfoltcsoport is befordult a Nap Föld felé néző oldalára - melyek közül néhány ugyanaz volt, ami a hónap eleji nagyobb napkitöréseket okozta. Ezeket ezúttal mérsékeltebb aktivitás jellemezte, de az egyik koronaanyag-kidobódás megérkeztével 27-ére virradóan, éjfél körül az éjjellátó webkamerák tanúsága alapján néhány perces időszakokra felragyogott halvány, vöröses sarki fény. Ezt szabad szemmel minden bizonnyal nem lehetett volna megfigyelni, az alacsonyabban fekvő helyeken pedig eleve esélytelen volt, mivel Vas vármegye nagy részén ekkor párásság vagy köd volt jellemző, az északi területeket pedig alacsonyszintű rétegfelhőzet is beborította.