Jellegzetes szupercella útvonalak Vas vármegyében
Bevezetés:
A szupercellák forgó mozgást végző, jellemzően hosszú életű zivatarfelhők, melyek leginkább a nyári időszakban fordulnak elő. Kialakulásokhoz ugyanis jelentős labilitás és szélnyírás (a szélsebesség és/vagy szélirány változása a magassággal) szükséges, melyek együttesen leginkább ekkor állnak rendelkezésre. A szupercellák legjellemzőbb ismertetőjele a központjukban található mezociklon, mely hazánkban általában ciklonális (az óramutató járásával ellentétes) forgási irányú, de ritkábban anticiklonális forgású is lehet. A fejlődő szupercellában ugyanis két függőleges tengelyű örvény keletkezik, melyek később kettéválnak, és az áramlási irány szerinti jobb oldali lesz a ciklonális, míg a bal oldali az anticiklonális. Ezek közül az marad tartósabban életben, amelyiket a szélnyírási viszonyok jobban támogatnak. A mezociklonhoz tartozik a szupercella csapadékmentes feláramlási alapja, melyből gyakran lenyúlik egy rotáló mozgást végző falfelhő is. A feláramlási alap felett található a fő feláramlási torony, mely távolabbi szupercelláknál jól megfigyelhető, megdőlt, olykor csavarodott gomolyokból áll, hozzá pedig további gomolysávok (szárnyfelhőtornyok) kapcsolódnak. Még távolabbról figyelve a fő feláramlási torony teteje gyakran áttöri a zivatar üllőjét is, ezt hívják túlnyúló csúcsnak. A szupercelláknak két leáramlási részük van, az előoldali leáramlás ciklonálisan forgó példányoknál haladási irány szerint a mezociklontól balra, míg a hátoldali leáramlás a mezociklon mögött helyezkedik el. Attól függően, hogy ezek mennyi csapadékot tartalmaznak, beszélhetünk LP (kis csapadékú, a hátoldali leáramlás teljesen csapadékmentes), klasszikus (a hátoldali leáramlásban kevés, az előoldaliban sok csapadék), illetve HP (nagy csapadékú, mindkét leáramlásban bőséges csapadék) szupercellákról. A szupercellákból időnként tornádó is kialakulhat, mely a mezociklonhoz kapcsolódik.
Hazánkban szupercellák leggyakrabban hidegfrontok környezetében fordulnak elő, a kialakulásukhoz szükséges szélnyírás ugyanis ekkor áll fent leginkább. A hidegfrontokhoz gyakran egy magassági teknő tartozik a troposzféra magasabb szintjein, mely hol megelőzi, hol lehagyja a frontot, illetve haladhat vele együtt is. A teknő peremén haladnak az úgynevezett futóáramlások, melyek biztosítják a kellő szélnyírást. Így az időjárási helyzettől függően a hidegfrontok előtt, a frontok mentén és utánuk is előfordulhatnak szupercellák. Időnként azonban más helyzetekben, például elöregedő ciklonokból kialakuló magassági hidegcseppeknél is fennállhat nagy szélnyírás. Vas megye térségében a szupercellák kialakulását, illetve azok haladását nagymértékben befolyásolják a földrajzi viszonyok is. A nyugatias irányból érkező hidegfrontok előtt dél felől a magasban gyakran meleg, nedves levegő áramlik fölénk az Adriai-tenger felől, így a kellő nedvesség a legtöbbször rendelkezésre áll zivatarok kialakuláshoz. A hidegfront talaj közeli része azonban gyakran előresiet a magasabb szintekhez képest, köszönhetően annak, hogy az Alpok és a Kárpátok közötti Dévényi-kapuban felgyorsul az áramlás. Ez a szél stabilizálja az alacsonyabb légrétegeket, és ilyenkor magasabb szintről indul meg a gomolyfelhő-képződés (emelt konvekció). Északnyugatról, északról érkező hidegfront esetén az Alpok főnös hatása miatt többször beragad a térségbe a melegebb, páradúsabb levegő, mely szintén kedvező a zivatarokhoz. Emellett a zivatarok, szupercellák kialakulását gyakran a környező hegységek emelő hatása is segíti. A következőkben néhány jellegzetes áramlási helyzet szupercellás eseteinek bemutatása olvasható, lehetőség szerint radar- és fényképekkel illusztrálva.
Északnyugati áramlású időjárási helyzetek:
- 2010. március 1.
2010 februárjának utolsó napjaiban egy erőteljes, gyorsan mozgó mérsékelt övi ciklon alakult ki a Kanári-szigetektől északnyugatra, mely 27-én az Ibériai-félsziget, 28-án pedig már Németország fölé helyeződött. A ciklon előoldalán határozott délnyugati széllel igen enyhe levegő áramlott Dél- és Közép-Európába, a hátoldalán ugyanakkor Skandinávia térségéből sarkvidéki eredetű hideg levegő indult meg dél felé. Az időközben a balti térség fölé helyeződő és gyengülni kezdő ciklon hideg-okklúziós frontja 1-jére virradó éjszaka áthaladt Magyarország felett, de az Alpok hatása miatt jelentősen lelassult a mozgása, illetve a hideg levegő is csak később kezdett el beszivárogni a térségünkbe (1. ábra). Az északnyugati áramlás pedig az Alpokalján főnös hatást eredményezett, melynek köszönhetően 16 °C köré melegedett fel a levegő. A hidegfront mögött labilis levegő áramlott fölénk, melynek köszönhetően az északnyugati, északi országrészben már délután is kialakultak záporok, néhol jégdarával és zivatartevékenységgel kísérve. A kora esti órákban a Kőszegi-hegység keleti oldalán erőteljes gomolyfelhő-képződés indult meg, és a térségben egy összeáramlási vonal is kialakult. E mentén kezdetben kisebb záporok alakultak csak ki, nem sokkal este 8 óra után azonban egy, a korábbiaknál jóval erősebb zivatargóc keletkezett Kőszeg közelében. A zivatar délkelet felé haladva szupercellává fejlődött, és a megyén végighaladva tovább növelte erejét (2. ábra). A vihart útja során sokfelé kísérte jégdara és jégeső, helyenként több cm vastag rétegben felhalmozódtak a jellemzően borsó, cseresznye nagyságú jégszemek. Mindeközben a zivatart aktív zivatartevékenység jellemezte. A szupercella a késő esti órákban már a Balatont is megközelítette, ott azonban hamarosan legyengült, majd feloszlott. A szupercella felhőzete megfigyelhető volt Egyházasrádócról is. Már a kora esti órákban magasba törő, megdőlt gomolyfelhők alakultak ki észak felé, melyek jelezték a nagy szélnyírást és labilitást, a szupercella felhőzetét pedig gyakran megvilágították a villámok.
- 2010. május 25.
2010. május 25-én Észak-Európa felett egy többközéppontú ciklon helyezkedett el, melynek fő hidegfrontja egészen Közép-Európáig nyúlt. A front lassú mozgása révén azonban megakadt az Alpok térségében, és behullámozva összekapcsolódott az Ibériai-félszigettől északra található sekély ciklonnal (3. ábra). Hazánk végig a hullámzó front előoldalán helyezkedett el, ahol meleg, nagy nedvességtartalmú és labilis levegő alakította az időjárást. Így nap mint nap kialakultak záporok, zivatarok, többször szervezett formában, és a fennálló nagy szélnyírás kedvezett a szupercellákhoz is. 25-én a magasban északnyugati áramlás volt, míg a talaj közelében nyugati, délnyugati szél dominált. Kisebb csapadékgócok már a reggeli, délelőtti órákban is előfordultak, de a szervezett és erőteljes konvekció csak a déli óráktól kezdődött meg. Ekkor a Kőszegi-hegységtől északra egy gyorsan kifejlődő zivatargóc jelent meg a radarképeken, mely hamar szupercellává erősödött, és ketté is vált. A bal oldali tagja ezt követően rövidesen feloszlott, a jobb oldali tag azonban megerősödött, és délkelet felé haladva hosszú utat tett meg, egészen a Balatonig eljutott (4. ábra). A szupercella előtt kevés volt a felhőzet, így nyugatról jól meg lehetett figyelni a fejlődését, haladását. Szombathelyről nézve délután 2 óra körül még kevésbé volt fejlett, az erős magassági szél ugyanis rendre elfújta a kialakuló üllőjét, de a nyugati oldalán folyamatosan erős gomolyfelhő-képződés zajlott. Nem sokkal később, már Balogunyomból nézve láthatóvá vált a szupercella teljes struktúrája, a fő feláramlási toronnyal és az elnyíródó üllővel (5. ábra). A szupercellából gyors mozgása folytán sehol sem hullott jelentősebb csapadék.
|
|
| 5. ábra - A szupercella Balogunyomból nézve |
- 2022. június 4.
2022. június 4-én egy Skandináviától északra örvénylő ciklon hosszan elnyúló hidegfrontja alakította Közép-Európa időjárását, mely a Alpok térségében jelentőseb be-, illetve visszahullámzott (6. ábra). Hazánk térsége így ennek még nagyrészt az előoldalán helyezkedett el, és nyugat felől labilis, mérsékelten nedves légtömeg áramlott fölénk. Az alacsonyabb szinteken az ország nagy részén divergens északnyugatias szél fújt, mely megakadályozta az érdemi konvekciót. Az Alpok keleti részétől délkelet felé húzódva azonban egy tartós összeáramlási zóna épült ki. E mentén délután több szupercellás zivatargóc is kialakult az osztrák területeken, melyek délkelet felé haladtak (7. ábra). Ezek közül a Vas megyét 5 óra után, valamint fél 8 körül elérő cellák bizonyultak a legerősebbnek és leghosszabb élettartamúnak, melyek Zala megyét is elérték, és főként az előbbiből többfelé hullott 2-3 cm-t elérő jégeső, illetve Körmenden légzuhatagos szélvihar is előfordult. A két szupercella érintette Egyházasrádócot is, ahol szintén előfordult jégeső, de kisebb jégmérettel (8. ábra).
|
|
| 8. ábra - Az első erősebb szupercella érkezése Egyházasrádócra (fotó: Hérincs Jószef) |
Nyugati áramlású időjárási helyzetek:
- 2013. május 20.
2013. május 19-én délnyugat felől egy hidegfront haladt keresztül Magyarországon, sokfelé (így Vas megyében is) zivatarokat okozva. A fronthoz kapcsolódó ciklon ezzel együtt északabbra helyeződött, 20-án már elérte Dánia térségét (9. ábra). Ennek köszönhetően Vas megyében a talaj közelében délnyugatias, míg a magasban erős nyugati áramlás volt jellemző, mely jelentős szélnyírást idézett elő, illetve a front mögött még kellően labilis maradt a levegő. Az erőteljes gomolyfelhősödésből már délután 1 óra körül kialakult egy szupercellás zivatar Vasvártól északra (melynek kezdeménye Egyházasrádócon is átvonult közepes záporesőt és benne időszakosan borsó nagyságú jégesőt okozva), de ez bő egy óra alatt elhagyta a megyét kelet felé. Közvetlenül mögötte még kialakultak kisebb záporok, zivatarok, illetve egy nyugat-keleti irányú összeáramlási zóna (és valószínűsíthetően egyben egy gyengébb, sekély baroklin zóna) épült ki, mely Ausztriába is átnyúlt. Ennek a nyugati végén nem sokkal 3 óra után egy újabb szupercella keletkezett Graz közelében, mely szintén kelet felé mozogva 5 órára megközelítette a nyugati határszélt. A szupercella központi része nem sokkal fél 6 előtt lépett be a megyébe, majd lassan mozogva 7 óra körül hagyta el azt (10. ábra). Eközben azonban egy átalakuláson ment át, ugyanis még a határ közelében az eredeti cellától délre egy másik, szintén szupercellás zivatargóc is kifejlődött. A két góc rövidesen összekapcsolódott, melynek eredményeképp az eredeti, északabbi góc fokozatosan legyengült, és az új tag vette át a domináns szerepet. A szupercellák Egyházasrádócról kitűnően végigkövethetőek voltak, sőt az északabbi tag el is érte a falut, mielőtt feloszlott volna. Ahogy közeledtek, az északabbi még hosszan elnyúló feláramlási alappal rendelkező, klasszikus karakterisztikájú szupercella volt markáns csapadéksávokkal, míg a másik zömökebb beáramlási felhőzettel és LP karakterisztikával rendelkezett (11. ábra). A falut megközelítve már az északabbi cella is zömökebb lett, tépett jellegű falfelhővel és lencseszerű feláramlási alappal. A zivatarból közepes intenzitású záporeső hullott, a végén rövid ideig meggy nagyságú jéggel.
|
| 11. ábra - Az Egyházasrádóc felé közeledő két, összekapcsolódott szupercella |
- 2013. június 22.
2013. június 22-ére virradóan egy, a Skandináv-félsziget felett elhelyezkedő mérsékelt övi ciklon gyenge hidegfrontja érte el hazánkat északnyugat felől. A front a Kárpát-medencében hullámot vetett és lelassult, mögötte azonban Vas megyében a talaj közelében északira fordult az áramlás. Nyugat-Európa felől ugyanakkor egy másik, erőteljes mérsékelt övi ciklon közeledett, mely hatására a magasban nyugat-délnyugati irányú volt az áramlás (12. ábra). A hidegfront átvonulása Vas megyében eseménytelenül zajlott, de a keleti országrészben többfelé okozott zivatarokat. A visszahullámzó front mentén azonban délután Ausztriában erőteljes zivatarok alakultak ki, melyek közül az egyik Graz közelében szupercellává fejlődött. A szupercella az erősebb időszakaiban keleties, a gyengébb állapotaiban átmenetileg kissé északkeletiesebb irányba haladt. A zivatar 6 óra körül közelítette meg a határt, és ezt követően erejét megtartva nyugat-keleti irányú mozgással haladt keresztül a megyén a Szombathely-Sárvár-Celldömölk vonal mentén (13. ábra). Útja során sokfelé okozott jégverést, egyes helyeken 3-5 cm-es átmérőjű jégszemek is hullottak belőle. A szupercella Egyházasrádóctól északra haladt el, így onnan nézve kedvező szögből, a beáramlási oldaláról lehetett megfigyelni. Kezdetben csak az összefüggő zivatarfelhőzet látszott, de a határt átlépve már feltűntek a szárnyfelhőtornyok és a hozzájuk kapcsolódó hátoldali leáramlás kifutófelhőzete. E mögött ekkor markáns, légzuhatagos csapadéksávok zúdultak le (14. ábra). A kifutófelhő rövidesen elérte a falut is, és mögötte erős szél támadt, de csapadék nem hullott.
|
|
| 14. ábra - Az Egyházasrádóctól északra elvonuló szupercella légzuhataggal |
- 2016. július 12.
2016. július 12-én egy skandináv ciklon nyugat felől közeledő, hullámzó hidegfront alakította az időjárást (15. ábra), melynek előterében délnyugat felől egyre nedvesebb, labilis légtömeg áramlott fölénk. A front eléterében kora délután az Alpok keleti részén egy kisebb zivatarrendszer fejlődött ki, melynek déli végén egy erősebb góc is létrejött, ami rövidesen szupercellává fejlődött. Ez 6 óra körül érte el a határt, és ekkorra a zivatarrendszer tőle északra már szinte teljesen feloszlott. A szupercella a következő 2 órában végighaladt a megye északi részén, a Szombathely-Sárvár-Celldömölk vonalon, és eközben nem változott számottevően az erőssége (16. ábra), a Marcalt átlépve azonban gyorsan legyengült, majd feloszlott. A cella kezdetben igen jól fejlett, klasszikus struktúrával rendelkezett, a szinte a földet súroló falfelhőjéhez az előoldali leáramlás felől hosszan elnyúló farokfelhő is kapcsolódott (17. ábra). A zivatar átvonulását többfelé kísérte szélvihar és nagy méretű, 3-4 cm körüli jégeső. 8 óra után a megye északi határvidékén egy másik szupercella is átvonult, melyet szintén nagyméretű jég kísért. Az viszont 9 óra előtt beleolvadt a délnyugatról érkező zivatarokba, és legyengült. A hullámzó front másnap is okozott még zivatarokat és szupercellákat, de utóbbiak már többségében délebbre vonultak, Vas megyének csak a délnyugati csücskét érintették.
|
|
| 17. ábra - A Szombathelyt elérő szupercella |
- 2024. június 9.
2024. június 9-én egy skandináv ciklon hidegfrontja közelített meg bennünket északnyugat felől, mely az Alpok térségében lelassult és hullámot vetett (18. ábra). A front előterében egy meleg, nedves szállítószalag húzódott felettünk, mely mentén már 9-ére virradó éjszaka kialakult egy kiterjedt zivatarrendszer, melyből Ausztria keleti és Magyarország nyugati részén sokfelé hullott kiadós csapadékot, helyenként (pl. a Pinkán) villámárvizet okozva. 9-én délután egy összeáramlási zóna alakult ki az Alpok keleti részétől keleties irányba húzódva, mely mentén 5 óra után több zivatargóc is kipattant, és az erősebbek nyugatról keletre vonuló szupercellákká fejlődtek. Az Alpok keleti lábánál két, szorosan egymás mellett lévő szupercella alakult ki, melyek rövidesen összekapcsolódtak. Eleinte mindkettő klasszikus struktúrájú volt, és az elülső cella - feltehetőleg az összeolvadásnak is köszönhetően - egy tornádót is produkált, ami Nagyszentmihálytól (Großpetersdorf) Szombathely északnyugati határáig vonult, de teljesen lenyúló kondenzációs tölcsér már csak az élettartama utolsó szakaszában, Torony mellett alakult ki (19. ábra). A nagyfelbontású radarképeken jól meg lehetett figyelni a jellegzetes kampós radarecho-t (fehér nyilakkal jelölve), ami a tornádós szupercellák gyakori jellegzetessége (20. ábra). A szupercellák Szombathelyt elhagyva teljesen egybeolvadtak, és rövidesen legyengültek, majd feloszlottak, részben feltehetőleg annak köszönhetően, hogy a korábban Sárvár és Celldömölk térségében kialakult és elvonult másik szupercella ott már felemésztette a labilitás nagy részét. Az erős zivatargócokat több helyen kísérte nagy méretű, helyenként a 4-5 m-t is elérő jégeső. A vizsgált időszakban (2007-től kezdve) ez volt a második szupercella, mely bizonyítottan tornádót okozott a megyében.
|
|
| 19. ábra - Nagyfelbontású radarkép-animáció a szupercelláról (forrás: Meteologix) |
|
|
| 20. ábra - A Szombathely felé közeledő szupercella az éppen lenyúló tornádóval |
Nyugat-északnyugati ("lekanyarodó") áramlású időjárási helyzetek:
- 2012. július 9.
2012. július 9-én egy meglehetősen összetett szinoptikai helyzet alakult ki térségünkben. Nyugat felől egy skandináv ciklon gyenge hidegfrontja közeledett, de ez az Alpok térségében jelentősen lelassult és behullámzott. Egy északkelet-európai ciklonhoz csatlakozva azonban hazánk felett is kialakult egy hidegfronti hullám, melynek köszönhetően térségünkben már északias irányúra fordult a szél, és kissé hűvösebb levegő áramlott fölénk (21. ábra). A levegő nedvességtartalma és labilitása azonban magas maradt, illetve a nyugatról közeledő hidegfront magassági áramlási rendszere a kellő szélnyírást is biztosította. Az Alpok térségében a kora délutáni órákban kezdődött meg az erőteljes gomolyfelhő-képződés, és a délután derekára kialakultak az első erősebb zivatarok. Ezek közül kettő, egymás után haladó góc szupercellává fejlődött. Az elülső cella kezdetben keleties irányba haladt, éppen Egyházasrádóc térsége felé. Az Alpok szélárnyékából kiérve viszont a talaj közeli északkeleti szél hatására lassanként enyhén délkeleti irányba fordult, így Szentgotthárd közelében lépett be az országba 7 óra körül, majd Körmendtől délre haladt el (22. ábra). 8 óra körül azonban gyengülni kezdett, majd rövid időn belül feloszlott. Útja során heves záporesőről és jégesőről is érkezett jelentés. A szupercella előtt kevés volt a takarófelhőzet, így az elvonulása Egyházasrádócról is jól végigkövethető volt. Kezdetben egy hosszan elnyúló, határozott feláramlási alap volt megfigyelhető, és a csapadék többsége az előoldali leáramlásból hullott (23. ábra). Később azonban a feláramlási alap zömökebb, lencseszerű struktúrát vett fel, és a szupercella határozottabban klasszikus jegyeket mutatott. A csapadék végül teljesen elkerülte a falut, de a szupercellából sok dörgést lehetett hallani.
|
|
| 23. ábra - Az Egyházasrádóc mellett elhaladó szupercella |
- 2025. június 3.
2025. június 3-án egy tőlünk nem messze északnyugatra húzódó hullámzó frontrendszer alakította az időjárást, mögötte viszont a Brit-szigetek térségében egy mélyebb ciklon helyezkedett el (24. ábra). Ezekhez a magasban egy nem túl mély magassági teknő is kapcsolódott, melynek előoldalán a magasban erőteljesebb délnyugati áramlás volt jelen a térségünkben, megnövelve a szélnyírást. A front előterében a reggeli, délelőtti órákban már előfordultak záporok, zivatarok Vas megyében, melyek egy úgynevezett baroklin zónát alakítottak ki: a csapadék által érintett területeken hűvösebb maradt az idő és északi, északkeleti szél fújt, míg attól délre melegebb volt, délies széllel. A határfelület Graz környékétől Szentgotthárd környékén át a Balatonig húzódott. A front csapadékzónájának déli szélén a zónát elérve két szupercella fejlődött ki egymás közelében nem sokkal dél után, melyek megerősödve és HP karakterisztikájúvá alakulva egyre inkább délkeleties irányba kanyarodtak (25. ábra). Az északabbi góc Körmend térségében (26. ábra), míg a másik az Őrség felett vonult el, és mindkettőből előfordultak légzuhatagok szélviharral és jégveréssel. A szupercellák hosszú ideig életben maradtak, a délebbi cella 5 óra után oszlott fel Pakstól nyugatra, míg az északabbi csak 7 óra körül a Tiszát elérve.
|
|
| 26. ábra - Az északabbi szupercella Csákánydoroszló határában |
Délnyugati áramlású időjárási helyzetek:
- 2008. augusztus 15. (reggel*)
2008. augusztus 15-én északnyugat felől egy észak-európai ciklon hosszan elnyúló, hullámzó hidegfrontja közeledett. A fronton a kisebb hullámok mellett az Adriai-tenger északi része felett egy sekély mediterrán ciklon is kialakult (27. ábra). Ebben az áramlási helyzetben délnyugat felől nedves és labilis levegő érkezett fölénk, már az éjszakai óráktól, illetve a szélnyírás is végig elegendő volt szupercellák kialakulásához. Az éjszakai órákban a front mentén Ausztriában zivatarok alakultak ki, melyek közül több szupercellává fejlődött. Az egyik, szupercellákat is tartalmazó zivatartömb kora reggelre megközelítette a határt délnyugat felől. A legdélebbi tag maradt tartósan életben, mely 6 óra körül Pornóapáti térségében lépte át a határt, majd Szombathely irányába haladt tovább (28. ábra). A várost elérve azonban már gyengülni kezdett a szupercella, majd nem sokkal később fel is oszlott. Az erős intenzitású csapadék mellett Torony térségében jégeső is hullott belőle. A szupercella Egyházasrádóctól északnyugatra haladt el, így csak távolabbról lehetett megfigyelni, de a szárnyfelhőtornyok felhősávjai és a megdőlt fő feláramlási torony jól látható volt. Szombathelyről megörökítve igen látványos struktúrával rendelkezett a szupercella, lencseszerű feláramlási alappal és masszív, zömök falfelhővel, mely az előoldali leáramlás felől szívta magába a nedves levegőt és részben megát a csapadékot (29. ábra).
*Ezen a napon kora reggel, valamint a késő esti, éjszakai órákban is kialakultak szupercellák, de az eltérő haladási irány miatt az utóbbiak a dél-délnyugati áramlású helyzeteknél szerepelnek.
- 2011. július 18.
2011. július 18-án egy, a Brit-szigetek térségében örvénylő ciklon hidegfrontja haladt át felettünk, mely hatására a talaj közelében északiasra fordult a légmozgás. A front azonban az Alpoktól délre hullámot vetett, és Észak-Olaszország felett egy sekély mediterrán ciklon képződött rajta (30. ábra). Ennek következtében délnyugat felől nagy nedvességtartalmú, labilis levegő áramlott fölénk, és az eltérő talaj közeli és magassági áramlás miatt a megfelelő mértékű szélnyírás is fennállt. A Szentgotthárd-Celldömölk útvonalon (Egyházasrádócot is érintve) már a reggeli órákban is áthaladt egy zápor, mely a radarképek alapján szupercella lehetett, vizuális jegyeket viszont nem lehetett megfigyelni. Ezt követően hosszú ideig nem alakultak ki újabb gócok a környéken, délután viszont Szlovéniában egy zivatartömb keletkezett, melyben egy szupercella is kifejlődött. Ez kissé gyengülve 7 óra körül elhaladt Szentgotthárdtól északnyugatra, majd viszonylag gyors mozgása révén kb. 30-40 perc múlva elérte Szombathely térségét. Innen a szupercella ismét megerősödve haladt tovább Győr irányába (31. ábra). A szupercella környezetében gyakorlatilag felhőtlen volt az ég, így Egyházasrádócról remekül végig lehetett követni, ahogy végigvonult az északnyugati égbolton. A cella legszembetűnőbb jelensége a rendkívül hosszú szárnyfelhőtorony-sor volt, mely a szupercella központjától kb. 8-10 km-re nyúlt el dél felé. Ezt a struktúráját végig megtartotta, így a viszonylag távol elhaladó központ ellenére ez a felhősáv a falu fölött is áthaladt (32. ábra). A szupercellából néhány villámlás is látható volt, illetve egy-egy dörgést is lehetett hallani.
|
| 32. ábra - A szupercella hosszan elnyúló szárnyfelhőtorony-sora Egyházasrádócról nézve |
Dél-délnyugati áramlású időjárási helyzetek:
- 2008. augusztus 15. (éjszaka*)
Az előző fejezetben már ismertetett szinoptikus helyzetnek megfelelően ezen a napon egy hullámzó hidegfront határozta meg időjárásunkat. A nap második felében viszont már egyértelműen a fronton korábban kialakult mediterrán ciklon volt a domináns, melynek köszönhetően a magasban kissé déliesebbre fordult az áramlás. A hidegfront talaj közeli része este ugyan áthaladt felettünk, de az északira forduló szél az éjszakai emelt konvekcióra már nem volt nagy hatással, sőt inkább kedvezőleg hathatott a jelentős gomolyfelhő-képződés megindulásához, miközben tovább növelte a szélnyírást (33. ábra). Az esti órákban Szlovéniában már kialakult egy erőteljes szupercella, majd a későbbiekben igen gyorsan újabb zivatargócok robbantak be Magyarország felett is. A zivatarképződés több hullámban folyt, és a kialakult gócok nagy része szupercellává fejlődött. Az egyes tagok szinte mind ugyanazon az útvonalon haladtak egymás után észak-északkelet felé (34. ábra). Egyházasrádóc felett több zivatarcella is áthaladt, melyek közül három nagy valószínűséggel szupercella volt. Az első még helyi keletkezésű góc, a másik kettő Szlovénia és Horvátország felől érkező cella volt. A gyors áramlás miatt az egyes zivatarok hamar áthaladtak, ugyanakkor mindegyikből előfordult jégeső, jellemzően 1-2 cm közötti átmérővel. Az egyes zivatarok struktúráját a takarófelhőzet miatt nem lehetett jól megfigyelni, de több látványos villámlás is látható volt (35. ábra).
*Ezen a napon kora reggel, valamint a késő esti, éjszakai órákban is kialakultak szupercellák, de az eltérő haladási irány miatt az utóbbiak a dél-délnyugati áramlású helyzeteknél szerepelnek.
|
|
| 35. ábra - Lecsapó villám az első szupercellából Egyházasrádócnál |
- 2010. augusztus 14.
2010. augusztus 10-e után egy, a Brit-szigetek fölött örvénylő ciklon hidegfrontja érte el a kontinenst, mely az Alpok nyugati felén lelassult és behullámzott. Ezzel együtt az eredeti ciklon fokozatosan legyengült, és több kisebb, sekély ciklonközpont alakult ki Közép-Európa térségében. Ezek közül egyre inkább a Genovai-öböl térségében lévő vette át a főszerepet, de ez csak lassan mozdult el észak felé, miközben a hidegfront északabbi szakasza összekapcsolódott egy Észak-Európát elérő ciklonnal (36. ábra). Ebben az áramlási rendszerben délnyugat felől nagy nedvességtartalmú és labilis levegő áramlott fölénk. A lassan araszolgató mediterrán ciklon, és a hozzá kapcsolódó hidegfront 15-ei érkezése előtt már a korábbi napokban is kialakultak zivatarok Vas megyében. 13-án kora este egy szlovén instabilitási vonal ért el bennünket délnyugat felől, illetve előtte lokális zivatargócok is előfordultak. 14-én a front közeledtével már nagyobb mértékű szélnyírás volt jelen, de ekkor napközben még nem volt érdemleges konvekció. Kora este viszont Szlovénia és Horvátország határvidékén egy szupercella fejlődött ki, mely észak-északkelet felé haladva Velemér térségében lépte át a határt nem sokkal este 10 óra előtt. A körülötte képződő csapadékgócok hatására azonban a cella rövidesen gyengülni kezdett, majd kb. egy órán belül fel is oszlott (37. ábra). Mivel a szupercella éjszaka érkezett, és tőle északra további csapadék is hullott, Egyházasrádócról nem lehetett megfigyelni a struktúráját, de dörgéseket itt is lehetett hallani. Utólagos beszámolók alapján a cella Velemér közelében tornádót produkált. Ezt később sikerült is igazolnunk Dr. Kovács Mátéval, egyértelmű tornádónyomokat találva a falutól északkeletre bejárt erdős terület két különböző részén is, melyek egybeestek a szupercella útvonalával (38. ábra). A vizsgált időszakban (2007-től kezdve) ez volt az első szupercella, mely bizonyítottan tornádót okozott a megyében.
|
|
| 37. ábra - Radarkép-animáció a szupercelláról (forrás: SHMU) |
|
|
| 38. ábra - A tornádó által egy keskeny sávban kicsavart fák |
Az egyes áramlási irányokhoz tartozó időjárási helyzetek közös jellemvonásai:
A bemutatott esetek alapján, a mellékelt szinoptikai térképeket összehasonlítva az egyes típusokban jellemző alapáramlást minden esetben jól elkülöníthető időjárási helyzetkép határozta meg. A következőkben ezek kerülnek bemutatásra egy-egy "átlagolt" szinoptikai mintatérkép segítségével, ahol a vastag fekete nyilak jelzik a középmagas szinteken tapasztalható szélirányt (mely egyben a szupercellák haladási iránya). "A" betű jelzi az alacsony nyomású területek (ciklonok), míg "M" a magas nyomású területek (anticiklonok) központját.
Északnyugati áramlás esetén jellemzően tőlünk észak-északkeletre helyezkedett el egy nagy kiterjedésű, olykor meglehetősen intenzív mérsékelt övi ciklon, melynek hidegfrontja térségünkben tartózkodott, és többször megfigyelhető volt egy hullámvetés az Alpok felett. A 2010. március 1-jei helyzetnél a front mögött, míg a többi esetben a front előtt alakultak ki szupercellák, az azonban mindhárom esetben közös volt, hogy Vas megye közelében egy sekély alacsony nyomású zóna húzódott (39. ábra).
|
| 39. ábra - Az északnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája |
A nyugati áramlású helyzetek esetében jellemzően tőlünk északra helyezkedett el egy nagy kiterjedésű ciklon, általában Dánia vagy Dél-Skandinávia környéki központtal. Az egyes esetek között abban adódott a legnagyobb különbség, hogy ezen ciklon hidegfrontjának elő- vagy hátoldalán helyezkedtünk-e el, de ennek nem volt számottevő jelentősége, ugyanis egyik esetben sem a hidegfront mentén, hanem azelőtt vagy amögött, a ciklon valamely konvergenciájának hatására alakultak ki a szupercellák. A Brit-szigetek közelében több esetben megfigyelhető volt egy fejlődő ciklonális hullám - sőt a 2013. június 22-ei esetben egy kifejlett ciklon -, mely minden bizonnyal elősegítette a teknőképződést, ezáltal pedig fokozta a magassági szélsebességet, illetve szerepet játszott annak nyugatias irányúvá módosításában is (40. ábra). Az időjárási helyzetkép hasonlóan alakult a nyugat-északnyugati áramlás esetében is, ott azonban hazánk térségében volt jellemző a teknősödés, mely északnyugatiasabb komponenst adott az áramlásnak.
|
| 40. ábra - Az nyugati és nyugat-északnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája |
A délnyugati irányítás esetében szintén többször megfigyelhető volt még egy-egy észak-európai ciklon is, ugyanakkor itt már jóval erőteljesebb volt a teknősödés, melynek következtében az Alpoktól délre, a mediterrán térség felett a hullámzó hidegfronton peremciklon is kialakult. A magassági áramlást a két ciklon együttesen határozta meg, de még nagyobb szerep jutott az északabbi ciklonnak, így annak iránya délnyugatias volt (41. ábra).
|
| 41. ábra - Az délnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája |
A délnyugatihoz nagyon hasonló szinoptikai helyzet volt jellemző a dél-délnyugati áramlásnál is, de itt már kitüntetett szerep jutott a mediterrán ciklonnak. Ez ugyanis ebben az esetben már jóval fejlettebb volt, és térségünkben egyértelműen ez határozta meg az áramlási viszonyokat. A mediterrán térségig lenyúló erőteljes teknő előoldalán térségünkben délies magassági szelek alakultak ki (42. ábra). Ebben szerepet játszott az is, hogy az északabbra elhelyezkedő, gyengébb ciklon mozgását (amennyiben ez egyáltalán megtalálható volt) a mediterrán ciklon befolyásolta, így az előző esetekkel szemben az nem keleties, hanem nyugatias irányba mozdult el, vagy szinte egy helyben állt.
|
| 42. ábra - Az dél-délnyugati áramlás jellemző szinoptikai mintája |
A szupercellák kialakulását befolyásoló helyi tényezők:
A szupercellák kialakulási helyét, és részben a haladásukat mindezek mellett befolyásolták a domborzati viszonyok is. A következőkben ezek kerülnek bemutatásra, vázlatos ábrákkal szemléltetve. Ezeken a vékony nyilak jelzik a talaj közeli szélsebességet (egy-egy különböző esetben), míg a vastag nyilak a szupercellák haladási útvonalát. Az egyes áramlási helyzetekben leggyakrabban a szürkével jelölt területeken alakultak ki a szupercellák.
Északnyugati áramlás esetén - a már korábban említettek alapján - Vas megye egy része általában az Alpok szélárnyékába esik, melynek peremén egy határozott összeáramlási zóna épül ki. Ennek délnyugati oldalán általában kicsit szárazabb, de melegebb és labilisabb, addig az északkeleti oldalán nedvesebb a levegő. Az összeáramlás már önmagában is kedvező a záporok, zivatarok kialakulásához, de ehhez gyakran hozzájön még Kőszegi-hegység (és részben a Keleti-Alpok) orografikus emelőhatása is. Ezen áramlási helyzet radarképein látható, hogy a szupercellák jellemzően a Kőszegi-hegység keleti (kék nyilak) vagy nyugati (piros nyilak) oldalán alakultak ki vagy erősödtek meg, én innen haladtak tovább délkeleties irányba (43. ábra). Útjuk során általában tartson fennmaradtak, miközben keletről (részben a csapadékuk révén) biztosítva volt a nedvesség, míg nyugatról, a beáramlási oldalról a nagy labilitás.
|
| 43. ábra - Az északnyugati áramlású szupercellák leggyakoribb kialakulási területe, útvonalai, és az azokhoz kapcsolódó jellemző alacsonyszintű szélviszonyok |
Nyugati, illetve nyugat-északnyugati áramlás esetén a talaj közeli áramlást gyakran egy hosszan elnyúló, nyugat-keleties irányú konvergenciazóna határozza meg, mely esetenként hidegfrontok északnyugatról előresiető felszín közeli része, vagy korábbi zivatarok hatására kialakult alacsonyszintű baroklin zóna határa is lehet. A megye északi részén ilyenkor északias, míg a délin déli, délkeleti irányú a légmozgás. Ezzel együtt tőlünk nyugatra, a Grazi-medencében gyakran egy sekély ciklonális mező képződik (hidegfront esetén egy melegfront jellegű visszahullámzás). Ez maga is elősegíti a feláramlásokat, melyhez hozzájárul még az erőteljes konvergencia és az Alpok orografikus hatása is. Ennek megfelelően ezekben a helyzetekben a szupercellák általában a Grazi-medencében alakulnak ki, a nyugatias áramlási helyzetben annak északabbi, míg az nyugat-északnyugati esetben délebbi felén. A szupercellák nyugat-keleti irányú vagy kissé délebbre kitérő mozgását a magassági áramlások mellett részben meghatározza az is, hogy mennyire erős az északias szél a konvergencia északi oldalán, mivel az erősebb szél is képes délkeleties irányba tolni a cellákat. A nyugatias áramlású esetben a Szombathely-Sárvár-Celldömölk sáv mentén végigvonuló szupercellára több példa is akadt, de esetenként ettől kissé északabbra vagy délebbre is vonulhatnak a gócok, míg a nyugat-északnyugati áramlású esetben általában Körmend térsége vagy az attól délnyugatra eső területek a leginkább érintettek (44. ábra). Összességében elmondható továbbá, hogy a leghevesebb kísérőjelenségek (3-5 cm-t elérő jégeső és szélvihar) leginkább ezen két áramlási helyzetben fordultak elő, mely feltehetőleg annak volt köszönhető, hogy a cellák itt általában közvetlenül a frontok előterében vagy azok mentén, a lehető legideálisabb labilitási és nedvességi viszonyok mellett alakulnak ki.
|
| 44. ábra - A nyugati és a nyugat-északnyugati áramlású szupercellák leggyakoribb kialakulási területe, útvonalai, és az azokhoz kapcsolódó jellemző alacsonyszintű szélviszonyok |
A délnyugati, illetve a dél-délnyugati áramlás esetén szintén megfigyelhető egy ciklonális terület, azonban ez már többnyire magához a behullámzó hidegfronthoz kapcsolódik (45. ábra, kék nyilak: hűvös felszín közeli levegő, piros nyilak: meleg felszín közeli levegő, szaggatott vonal: a hullámzó frontálzóna), mely tőlünk messzebb, délnyugatra helyezkedik el. Ily módon a megyében ez esetben már gyakran északi, északkeleti szél jellemző, és a konvekció részben emelt jellegű, aminek köszönhetően az alacsonyabb szinteken lévő hűvösebb, kissé stabilabb légtömeg kevésbé van rá hatással. A szupercellák kialakulásához itt is nagyban hozzájárulhat az orografikus emelő hatás: délnyugati áramlású helyzetben a Szlovén-Alpok, míg dél-délnyugati helyzetben a horvát-szlovén határvidéken fekvő kisebb hegyek, de ritkán akár a Dinári-hegység révén. Attól függően, hogy a front hullámvetése pontosan hol történik meg, a szupercellák mindkét esetben haladhatnak jóval keletebbre (lásd például a 34. ábrán az utolsó szupercellát), akár Zala és Veszprém vármegyéket érintve is, így az itt feltüntetett irányok ezúttal inkább csak a bemutatott néhány esetet reprezentálják.
|
| 45. ábra - A délnyugati és a dél-délnyugati áramlású szupercellák leggyakoribb kialakulási területe, illetve a bemutatott esetek útvonalai és az azokhoz kapcsolódó jellemző alacsonyszintű szélviszonyok |
Írta, illetve a forrásmegjelölés nélküli fényképeket és ábrákat készítette: Hérincs Dávid (Zivipötty)
Kezdőlap
Előrejelzés
Havi összefoglaló
Esetleírások
Zivatarok
